• AHF History
• AHF Amazon Store
• Events & Cultural News
• AHF Member News
• Featured Books & Articles
• In Memoriam
• Corporate Sponsors
• Nobel Prize Winners and Famous Hungarians

It is regrettable when contemporary politics driven by totalitarian ideology attempts to revise, ignore or obliterate historical facts. Such shameful falsification of history is what is happening in the case of Janos Esterhazy, a principled anti-fascist who saved Jewish lives during the Second World War and championed the rights of the Hungarian minority in Slovakia.

Esterhazy died in a communist prison convicted on trumped up charges brought by the Soviet Union and its ally, Czechoslovakia (in January 1993, Russia exonerated Esterhazy because he had been "arrested without cause"). Ignoring the unassailable record, a few xenophobes are laboring to belittle Esterhazy’s anti-fascist actions and his raising his voice against the plans of Slovakia to deport and to exterminate the Jews.  In a circular argument the Esterhazy detractors in effect assert that he should not be exonerated as a “war criminal” because he is a convicted “war criminal.”

Documents and writings touching on Esterhazy’s record appear below. Considering these materials, it is apparent that the ideology that prompts Esterhazy’s detractors is anti-Hungarian chauvinism or hatred of an aristocrat who did the right thing.

1. Letter of Simon Wiesenthal to Dr. Peter Samko and the English translation of the same.
2. Letter of Dr. Moshe Bejski, Yad Vashem, to Alice Esterhazy-Malfatti.
3. Letter of Professor Istvan Deak, Columbia University, to Yad Vashem.
4. Adam Magda, “Esterhazy Janos koncepcios pere, 1947,” Historia, 2007/2.
5. Rujder Iren, “Fay a valosag kiforgatasa,” Uj Szo, July 22, 1994.
6. Anti-Defamation League, the Jan Karski Courage to Care Award.
7. Dr. Geza Jeszenszky, Esterházy János (1901-1957), Születésének 106., halálának 50. Évfordulóján  (2007. március 11.)
8. Frank Koszorus, Jr., American Hungarian Federation, Falsification of History in Slovakia
9. AHF Remembers the Heroes of the Hungarian Holocaust

Letter of Simon Wiesenthal to Dr. Peter Samko regarding the case of Janos Esterhazy (translation from the original German)

[Download] the letter of Simon Wiesenthal to Dr. Peter Samko regarding the case of Janos Esterhazy (original German)

Documentation Center of the Federation of Jewish Victims of the Nazi Regime, Vienna

May 10, 1993

To Senate-President
Dr. Peter Samko
City Court, Zahrednicke 10
813 66 Bratislava / Slovakia

Concerning: Rehabilitation of Janos Esterhazy
1 Nt 55/92

Honorable Senate-President:

Referring to your letter of April 14, 1993, I would like to communicate the following:

I have learned immediately after the war about the role that Jan Esterhazy, who was born 3/14/1901 in Ujlak, played during the war in favor of persecuted persons of Jewish origin. It was of great concern in Jewish circles that during the communist era we could not undertake any steps in his favor. I have personally experienced how quickly I was branded an “anti-communist” and “enemy” by the communists when I brought to light and repeatedly wrote or spoke critically about anti-Semitism and the violation of human rights in the communist states. Now, however, the circumstances in the former communist states have become something very different and it is in accord with the will and needs of many of those who were formerly persecuted to honor Jan Esterhazy in the name of human rights and to contribute to his rehabilitation.

We possess a series of declarations of witnesses and documents we assume the attorney for the Esterhazy family has already presented in the initiation of the rehabilitation process. Equally, there exist newspaper articles which report about the meritorious role of Count Esterhazy and describe his helpfulness and his extensive activities in the protection of threatened persons, labeling his hard-to-comprehend legal conviction as wrongful.

We assume that his legal conviction in a communist state came about above all because of his aristocratic origin.

It is surely important to you, Honorable Senate-President, that the earlier sentencing of Mr. Esterhazy was declared invalid on January  21, 1993 in Moscow.  I attach a photocopy of the original document as well as a German and a Hungarian translation.

Additionally, we have received a letter from Mrs.Veronika Dubnicka Schlesinger from Bratislava, who describes Mr. Esterhazy as the rescuer of her family – I attach this letter in the original and assume that you will give this witness a hearing.

Honorable Senate-President, I hope that my statements along with the witness of many individuals to whom this honest man, Jan Esterhazy,  has done good and helped them to survive, will contribute to right a former wrong.

With friendly greetings,

Simon Wiesenthal

Letter of Dr. Moshe Bejski, Yad Vashem, to Alice Esterhazy-Malfatti

[Download] the letter of Dr. Moshe Bejski, Yad Vashem, to Alice Esterhazy-Malfatti, daughter of Count Janos Esterhazy

Jerusalem, 13 January 1991

Dear Mrs. Esterhazy-Malfatti:

At the off ices of Yad Vashem, the Holocaust Martyrs and Heroes Remembrance Authority, testimonies and documents were received concerning the deeds and activities of your late father, Mr. Janos Esterhazy, during the World War Two period, when Jews were persecuted and liquidated by the Nazi authorities.

We learned that as a leader of a political party and a member of parliament in Slovakia, your father was sensitive to the injustices perpetrated on Jews, and he courageously criticized these Nazi actions, even publicly -- a quite uncommon
behavior in those days. His humanitarian feeling and personal concern for others did not permit him to condone the steps taken by those in power at the time, nnd he tried to critize and condemn them. By voicing his position, he attempted to influence others, even if evidently few were ready to listen to him.

The name of your father, Janos Esterhazy, will forever be well remembered by Slovakian Jewry and the Jewish people as a whole, for his courageous stand and his sense of justice.

Sincerely yours,

Dr. Moshe Bejski
Chairman, Commission for the Designation of the Righteous

Professor István Deák's Letter to Yad Vashem

Dr. Mordecai Paldiel
Director, Department of the Righteous
Yad Vashem, Jerusalem

Re: János Esterházy

October 17, 2003

Dear Dr. Paldiel:

Please forgive this unsolicited letter regarding Count János Esterházy, a political leader whom I admire. I understand that the matter of his being posthumously awarded the distinction “Righteous Among Gentiles” is under renewed investigation by your office. For your information, I have been teaching Central European history at Columbia University since 1963, and although I am now en emeritus, I am still very active in my profession. I am the author of several books and many articles, mostly on the subject of modern Central and East Central History. My special interest has been, for quite some time, the convoluted history of World War II in the region. Thus I can claim some expertise on the period and place in which Esterházy was active.

János Esterházy was one of the rare Hungarian politicians of the interwar period whose nationalism was not exclusionist. As the leader of the Hungarian minority in fascistic wartime Slovakia, he alone voted in the rubberstamp Slovak parliament, on May 15, 1942, against the deportation of the Slovak Jews to Auschwitz, Then, and at other times, he forcefully raised his voice against the inhumanity of the Msg. Tiso’s Slovak regime. Similar to many other Righteous among the Gentiles, Esterházy occasionally expressed anti-Semitic sentiments but it is much more important to know that he protested desperately against the plans to expel and to exterminate the Jews.

After the war, Esterházy was dragged to Siberia where he was subjected to torture by the NKVD. While there, a Czechoslovak court sentenced him to death for treason, and only following his return from Soviet captivity was the death sentence commuted to life imprisonment. Gravely ill, Esterházy vegetated in a Czechoslovak prison until his death in 1957.

Esterházy was sentenced by the Czechoslovak court for having endangered the existence of Czechoslovakia, but between 1939 and 1945 there was no Czechoslovakia only a German Protectorate for the Czech lands, and a viciously anti-Semitic and openly fascistic, independent Slovakia. At worst then, Esterházy was disloyal to a state whose wartime existence the post-war, reconstituted Czechoslovak regime did its best to forget.

It is a sad fact that of all the nations and governments in Eastern Europe, the Czech and the Slovak regimes and public have made the least progress, so far, in overcoming their past, be it their collaboration with Nazi Germany in the war effort; their handing over their Jews to the Nazi death factory, or their reducing millions of their German and Hungarian civilians to pariah status following World War II. Of all the Czech and Slovak politicians, President Václav Havel alone has truly apologized for the mistreatment and expulsion of the German and Hungarian minorities. Moreover, virtually no Czech and Slovak statesman has apologized for the highly efficient “Final Solution of the Jewish Question” in the two states, which would have been inconceivable without the collaboration of the Czech and Slovak administrations, police, and a substantial part of the public.

Blaming János Esterházy will not solve the Slovak historical dilemma. On the contrary, it would be a step in the right direction for democratic Slovakia to recognize the heroism of János Esterházy, one of their loyal citizens who, unlike most other Hungarian politicians in that country, did not leave to settle in Hungary in 1938-1939.

The final reason I am writing these few lines is because of my trust in Dr. Magda Ádám, a well-known Hungarian historian who, as you know, has voluntarily assumed responsibility for attempting to clarify Esterházy’s name. Dr. Ádám hails from Carpatho-Ruthenia, a province that was a part Czechoslovakia at the time of her birth. It was the Hungarian and not the Czech or the Slovak authorities that deported her and her entire family in 1944 to Auschwitz where her parents and several of her younger siblings were gassed. Despite her family’s suffering under Hungarian rule, Dr. Ádám has unhesitatingly embraced the cause of a Hungarian politician.

Magda Ádám speaks fluent Hungarian, Czech, Slovak, and Russian, among other languages. For several decades already, she has been writing books and essays on the history of Central Europe, and especially on Central European nationalism. She is a well-known historian who feels duty-bound to fight for the rehabilitation of a statesman she admires. I ardently hope that her quest will lead to a successful conclusion.

Yours cordially,

István Deák, PhD
Seth Low Professor Emeritus of History
Columbia University Department of History

Ádám Magda: Esterházy János koncepciós pere, 1947 - Egy ítélet továbbélése.

Esterházy Jánost 1947. szeptember 16-án Pozsonyban koholt vádak alapján a Szlovák Nemzeti Bíróság háborús bűnösnek nyilvánította és kötél általi halálra ítélte. (Később az ítéletet életfogytiglan tartó börtönre változtatták.) A koncepciós ítélet szerepet játszik abban, ahogy Esterházyt mindmáig nem rehabilitálták és így pl. zsidómentő tetteiért sem tüntették ki.

1947 szeptemberében a vádirat két pontban mondta ki Esterházy bűnösségét: az egyik vádpont Csehszlovákia "szétveréséért", a másik Szlovákia fasizálódásáért tette felelőssé. Esterházy János valóban támogatta az autonóm szlovák kormány létrejöttét, de ezért valamivel később a szlovák politikai és kulturális elit, a szlovák nép jelentős része síkraszállt - s ma, 2008-ban immár 15 éves európai realitás. Csehszlovákia szétesésében akkor a meghatározó szerepet a kül- és belpolitikai tényezők, nem pedig Esterházy János játszották. Így az Esterházyt ma is elmarasztaló történészek szükségszerűen torz képet festenek a magyar politikusról.

Másrészt Esterházy számára idegenek voltak a náci eszmék; a sajtó hasábjain, hivatalos nyilatkozatokban határolta el magát és pártját, a Magyar Pártot a nemzetiszocialista eszméktől és politikai irányvonaltól. A Tiso-féle fasiszta Szlovákiában Esterházy a szélsőjobboldali parlamentben egyedül szavazott a szlovák zsidók deportálása ellen (1942. május 15.). Náciellenes és zsidómentő magatartása miatt a szlovák hatalom és Berlin is ellenségnek tekintette. 1944 utolsó hónapjaiban a Gestapo körözést adott ki ellene, s bujkálni kényszerült.

Esterházy a magyar kisebbség számára nemzetközi szerződésben biztosított, de be nem tartott jogokért harcolt. A magyarság helyzetét, a müncheni válságig, mindig is Szlovákián belül kívánta megoldani. Programjában az önrendelkezés, ill. a népszavazás gondolata csak 1938 őszétől kapott helyett, amikor a nagyhatalmak a csehszlovák válságot ez úton kívánták megoldani, s készek voltak megadni e jogokat a szudétanémeteknek. Esterházy ebben a helyzetben követelte az önrendelkezést és a népszavazást a magyar kisebbség számára is. Az Esterházy rehabilitációját még ma is ellenző szlovák történészek ezt tartják a magyar politikus egyik legnagyobb "bűnének". A népszavazási és önrendelkezési jogok, vagyis a wilsoni elvek melletti kiállásért azonban semmiképpen nem jár halálos ítélet, de még életfogytiglani börtön sem.

Reméljük, hogy manapság, amikor már minden lehetőség adott a politikamentes történetíráshoz, Esterházy tevékenysége is előbb-utóbb az őt megillető helyre kerül.
A teljes cikk a nyomtatott kiadásban olvasható. [tovább Magda Ádám-rol]

Dr. Geza Jeszenszky, Esterházy János (1901-1957), Születésének 106., halálának 50. Évfordulóján (2007. március 11.) ¹

A magyar történelem justizmordjainak listája igen hosszú. Az 1849-es és az 1956 utáni kivégzettek emlékét (ha nem is mindig nevét) még csak őrzi a nemzeti emlékezet, a nácizmus és a kommunizmus által formálisan perben, de valójában minden alap nélkül életüktől megfosztottak teljes jegyzéke össze sincs állítva. Nem is beszélve a haláltáborokba hurcolt, Dunába lőtt, börtönben, hadifogságban, munkatáborban elpusztított honfitársaink százezreiről. Nemzetünk mártírjai közé tartoznak azok is, akiket az utódállamokban ítéltek halálra politikai perekben, lényegében magyarságuk, közösségük iránti hűségük okán. Esterházy János, a Csehszlovákiához csatolt magyarok kimagasló politikai vezetője, 1936 és 1938 között az Egyesült Magyar Párt elnöke, nemcsak a szlovákiai magyarság hőse és mártírja, de legnagyobb nemzeti példaképeink között a helye.

A rendszerváltozás előtt csak szűkebb hazájában, a szlovákiai magyarok között tisztelték, őrizték emlékét, itthon szó sem esett róla. 1991 óta viszont minden évben megemlékezünk e nagy egyéniségről, nemcsak itt, ahol budapesti tartózkodásai alatt lakott, de nyitraújlaki szülőfalujában, üdvös politikai működése elsődleges helyszínén, Pozsonyban, első szobránál, Búcson, és halála színhelye, a mirovi börtön temetőjében is. A számos ünnepség során, még inkább a róla megjelent munkákban² ugyan már minden lényegest elmondtak, de néhány alapvető tényt, üzenetet újra és újra fel kell idéznünk, hogy Esterházy nevét ne lehessen elfeledni, vagy kitörölni a történelemből.

Az egyik legpatinásabb főnemesi családból származott, de a történelmi név és az örökölt (Trianon következtében radikálisan megcsappant) vagyon nála igazán a noblesse oblige, a szolgálat kötelezettségét jelentette. Noha az Esterházyakat a közvélekedés a Habsburgokhoz mindig lojális, aulikus főurakhoz sorolja, s ezt hirdeti – ma már az interneten - is a család hercegi ága,³ ne feledkezzünk meg Esterházy Antal kuruc tábornagyról, aki Rákóczit még a rodostói száműzetésbe is követte. Dédapja, Jeszenák János, Esterházy Gizella férje, a magyar ügy hőse volt 1848-ban, majd mártírja lett 1849. októberben, de Esterházy János apai felmenői is a szabadságharc aktív katonai és politikai résztvevői voltak.

Esterházyt 1932-ben választották meg az Országos Keresztény Szocialista Párt elnökévé. Célját közössége szolgálatában jelölte meg, konkréten a papíron létező jogok tiszteletben tartásában, a kultúrális autonómia megvalósításában. Joggal állapította meg Duray Miklós 1997-ben: „Esterházy János pártpolitikusi pályafutásának egyik legfényesebb fegyverténye annak a felismerése volt, hogy a magyarság jogaiért folytatott küzdelmet nem lehet sikerre vinni akkor, ha a felvidéki magyarság politikailag megosztott és az akkori két politikai pártja között rivalizálás folyik. Pártelnökként a saját pártja önállóságának feladását hirdette meg és erről igyekezett meggyőzni a Magyar Nemzeti Párttal való egyesülés ellen fellépő tisztségviselőket is a pártjában. Azt hirdette, hogy a pártérdekeket félre kell tenni és mindennél előbbre valónak kell tekinteni a magyar közösség érdekét. Meggyőző fellépésének eredményeként és a magyar tömegek elvárásának súlya alatt 1936-ban egyesült az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt. A politikai taktika szempontjából ez volt a felvidéki magyarság legbölcsebb közös lépése a kisebbséggé degradáltságának csaknem nyolcvan esztendeje alatt.” Az első bécsi döntés eredményét természetesen ő is örömmel fogadta, de helytelenítette, hogy az azt megelőző komáromi tárgyalásokon – Imrédy miniszterelnök utasítására – a magyar küldöttség nem mutatott kellő türelmet és tapintatot, amivel külső közbelépés nélkül is kedvező, de a szlovákok által is elfogadott eredményt lehetett volna elérni. Néhány Magyarországnak ítélt, de szlovák többségű településről történő önkéntes lemondást is javasolt – hiába. Nagy feltűnést azonban az a döntése váltott ki, hogy ő maga a magyar Országgyűlésbe történő bevonulás helyett a Szlovákiában maradt magyarok sorsában osztozva folytatta jog- és érdekvédő harcát. A szélsőséges szlovák nacionalizmus nyílt diszkriminációval sújtotta a mintegy 80 ezres, ott maradt magyarságot, kivált a Hitler kegyéből 1939. márciusban létrejött önálló szlovák állam létrejötte után, ennek ellenére Esterházy fokozatosan eredményeket ért el. A magyarlakta helységekben Magyar Házak jöttek létre, ezekben pártiroda, kultúregyleti helyiség, díszterem, szín- és moziterem, tornaterem, a szegények számára melegedő, gyermekszobák, kávéház és vendéglő, könyvkereskedés, valamint háziipari üzlethelyiség kapott helyet. A magyar közösség megmaradását, nemzeti tudatának továbbörökítését ilyen eszközökkel eredményesen lehet szolgálni – ez is egy megszívlelendő módszer, amit most a Rákóczi Szövetség igyekszik megvalósítani.

Nem lehet Esterházyra politikai címkéket ragasztani, hogy jobboldali vagy baloldali, konzervatív vagy liberális politikai filozófia követője. Egyetlen jogos címkéje van: humanista keresztény magyar volt. Kereszténysége a szeretetet, a szociális felelősséget, a gyöngék és üldözöttek védelmét jelentette. Ezen az alapon volt a nácizmus ellenfele, az üldözött zsidók védelmezője –mindenek előtt nevezetes 1942-es, a szlovákiai zsidók deportálását a parlamentben egyedül elutasító szavazatával. „Mint az itteni magyarság képviselője […] kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.”⁴ Tiltakozása összecsengett Márton Áron, az erdélyi magyarság erkölcsi vezére 1944-es, a magyarországi zsidóság deportálását élesen elítélő szavaival. Esterházynak kulcsszerepe volt abban is, hogy a szlovákiai zsidóság közel fele Magyarországra, egy részük a későbbiekben Palesztínába menekülhetett.⁵ Együttműködött a magyarországi menekültügyet irányító id. Antall Józseffel és felettesével, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterrel.⁶

Ez az erkölcsileg és politikailag egyaránt példamutató politikus mindig a nehezebb feladatot választotta, nem egyéni boldogulását, biztonságát kereste. Miként 1938-ban az áttelepülés, 1945-ben a külföldre menekülés helyett otthon maradt, népe sorsában osztozott. Az újra berendezkedő csehszlovák hatóságok – mint ismeretes – a magyar lakosságot kollektíven bűnösnek nyilvánították, és programba vették kitelepítését. 1945. április 20-án ezért Esterházy felkereste Gustáv Husák belügyi megbízottat, hogy érvekkel szálljon szembe a kollektív vádakkal. A később az államelnökségig emelkedő kommunista politikus letartóztatta, majd átadta a szovjet katonai hatóságoknak, akik képtelen vádak alapján tíz évi munkatáborra ítélték. Kálváriája – a Gulágon szerzett tuberkulózis, Csehszlovákiának történő kiadatása, halálra ítélése, majd annak életfogytiglani börtönre változtatása – a kort és annak felelős vezetőit minősíti. A szenvedések vállalásához Esterházynak Krisztus-hite adott erőt. Rabtársai – szlovákok, oroszok, köztük Szolzsenyicin -  tanúsítják, hogy a megpróbáltatások során, a Gulágon és a csehszlovák börtönökben, szentekhez méltóan viselkedett, ő vigasztalta, erősítette rabtársait.

Esterházy az 1945 utáni legkorszerűbb európai politikai irányzat – a kereszténydemokrácia, a szociális piacgazdaság - korai képviselője volt. Egyetértett a nagybirtok rovására megvalósuló földreform gondolatával, kijelentette, hogy ugyan a csehszlovák földreform 5 ezer holdjából csak 250 hold szántót és 600 hold erdőt hagyott meg számára, de ő ennél nagyobb áldozatra is készen áll, ha erre lesz szükség. A magyar arisztokrata társadalom fölzúdulása ellenében Kodolányi János köszönte meg a Magyar Nemzet hasábjain a jól érthető üzenetet. „Emlékezzünk csak, Móricz Zsigmond azt írta annak idején, hogy a csehszlovákiai magyar ifjúság mélyebben magyar, mint a magyarországi, őszintébben nézi és vallja az életet, bátrabban vállalja, következetesebben szolgálja. És most íme Esterházy János gróf tanítja ki nagybirtokos osztályunkat áldozathozatalból, sorsvállalásból, hitből, korszerűségből. Ő, aki ottmaradt a kis töredék-magyarság élén, egy sorsban vele, primus inter pares”.⁷ A kisebbségvédelem területén is a legésszerűbb, megméltányosabb elveket képviselte. Napjainkban előtérbe került az a felismerés, hogy a nemzeti kisebbségek ügye nemcsak emberjogi, de biztonsági kérdés is. Esterházy közel hetven évvel ezelőtt fogalmazta ezt meg: "Az igazságos nemzetiségi politika sokkal nagyobb biztonsági koefficiens, mint sok-sok írott törvény, ... biztosabb minden Maginot-vonalnál, mert semmi sem erősíti meg egy államot jobban, midőn abban nemcsak a többségi, de a kisebbségi állampolgárok is teljes mértékben otthon érzik magukat."

Programjából sajnos ugyancsak nagyon időszerű - mert nem valósult meg - a magyar-szlovák kiegyezés. Ő állandó hirdetője volt a két nemzet sorsközösségének, e két nép barátságáért küzdött egész életében. Erről tanúskodok 1938-ban, az első bécsi döntést követően elhangzott karácsonyi szózata is: "Mi a szlovák népet ... mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is... Az ezer éves sorsközösség az Úristen műve volt és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja." Erről szól Alice leánya is: „Esterházy János minden írásában és beszédében a szlovák–magyar megértést hangsúlyozta, a közös gyökereket a közös földben. Kassa visszacsatolásakor azt kérte Horthytól, hogy adják meg a szlovákoknak, akik Magyarországhoz kerültek, ugyanazon jogokat, mint amit ő kér a vele együtt Szlovákiában maradó magyaroknak. Tehát első szavai az új helyzetben a szlovákok érdekében hangzottak el! Számtalanszor lépett közbe a magyarországi szlovákokért, így 700 [szlovák nemzetiségű] MÁV-vasutasnak, akiket munkájukból elbocsátottak, ő szerezte vissza állását. A Slovenska Jednota-t, az első magyarországi szlovák nyelvű újságot ő segített megalapítani.”⁸

Esterházy politikusi megnyilvánulásaiban a magyar kisebbség és az összmagyarság érdekei melletti kiállásával párhuzamosan mindig szót emelt a szlovák nép jogai, autonómiája mellett. Nem osztotta viszont a szlovák nacionalisták cseh-ellenességét, a tisztességes, humanista, demokratikus meggyőződésű csehekkel szót tudott érteni, azok is nagyra becsülték. Mivel anyai ágon lengyel származású volt, beszélte nyelvüket, a legjobb személyi kapcsolatokat ápolta a lengyel politikusokkal is. Így bizton állíthatjuk, hogy Esterházy a rendszerváltozás után Antall József által kezdeményezett  visegrádi együttműködésnek is az előfutára volt.

Esterházy legnagyobb történelmi személyiségeink közé tartozik, de nincs a helyén még a magyar tudatban sem, még kevésbé szülőföldje, a mai Szlovákia, a szlovákság tudatában. Nem nyugodhatunk mindaddig, amíg ez meg nem történik. Rehabilitációja nélkül nincs szlovák-magyar kiegyezés, megbékélés, őszinte szövetség. Akik e két szomszéd nép jó viszonyának hívei – s magyar oldalról ki nem az? - azok kötelessége rendületlenül küzdeni ezért!

A rendszerváltozástól ezt a rehabilitálást is joggal elvártuk. Miért maradt el? A Rákóczi Szövetség, a rendszerváltozás kormányai, elsősorban az Antall- és az Orbán-kormány, a szlovákiai magyar politikusok, és néhány szlovák politikus (jelesül a korábbi Házelnök Miklosko), több tudós kiállt ezért. A magyar történészek – köztük baloldali hátterűek, köztük a nácizmus által üldözött [Ádám Mgada] is – 1992-ben, majd 1993-ban alapos érvekkel cáfolták meg az 1947-es per rágalmait, illetve az 1990 után felelevenített félrevezető, hazug állításokat. Meggyőződésem, hogy az elfogultság és a rosszindulat fő oka, hogy Esterházy és vele együtt az egész szlovákiai magyarság a szlovák nacionalisták számára továbbra is a szükséges bűnbakot személyesíti meg. A magyarokat vádolták és vádolják ma is az I. bécsi döntésért – ami rossz időben és formában, de a példátlanul igazságtalan Trianon jóvátétele volt -, és magáért Csehszlovákia 1939-es felbomlásáért. Ami Hitler mellett Tiso és társai, az akkori szlovák nemzetgyűlés felelőssége volt, s egyáltalában nem a magyaroké. 1947-ben „bűnnek” kiáltották ki azt, hogy Esterházy támogatta a szlovákok autonómiáját, önrendelkezését, azt ami 1993-ban megvalósult. Benes és társai szemében ez bűn volt, de a mai Szlovákia szemében ennek érdemnek kellene lennie! Talán dédapját, az 1848-as sikertelen, a nép nagy többsége által nem támogatott szlovák felkelést eredményesen leszerelő Jeszenákot akarja megbosszulni a szlovák nacionalizmus?

Esterházy rehabilitálása Szlovákia ügye, kötelessége, elsősorban a szlovák tudományosság és politika felelőssége! Ezt a szlovákiai magyarok, pártjuk, sajtójuk, közvéleményük 1989 óta következetesen előmozdítani próbálja – de egyelőre hiába. Találóan mondta Bárdos Gyula, a szlovákiai MKP frakcióvezetője, a Pro Probitate – Helytállásért Díj 11. átadása alkalmából: „mi mással lehetne magyarázni, mint szellemi romlással, hogy Esterházy János leszármazottai és mi, szlovákiai magyarok mindhiába várunk rövid, 88 éves történelmünk legnagyobb politikusának jogi és történelmi rehabilitációjára. Hisszük azonban, hogy eljön az idő, amikor megtisztulnak az elmék s igazságot engednek szolgáltatni a tényeknek. Hisszük, és nap nap után teszünk azért, hogy kiderüljön az igazság, hogy a jogtalanul meghurcolt ember méltányosságot nyerjen.”

De a magyar külpolitikának is megkerülhetetlen feladata ennek szorgalmazása! Én miniszterként ezt tettem is, nagy mulasztás volt, hogy 1995-ben utódaim a kétoldalú szerződés tárgyalásakor elmulasztották ehhez ragaszkodni. Erre is alkalmas a visegrádi keret: Havel elnök kancellárjaként 1991-ben Karl Schwarzenberg  támogatta Esterházy rehabilitációját. Most ő Csehország külügyminisztere, elvárhatjuk tőle a következetességet. Nem hinném, hogy a mai lengyel kormány ebben ne volna partner. Kötelessége lenne ezt az ügyet felkarolni az  Európai Parlamentnek is. Ott elsősorban az Európai Néppártra számíthatunk, amelyben erős a magyar jelenlét.

Joggal mondta 2001-ben, az eddigi legnagyobb szabású Esterházy-ünnepségen Németh Zsolt , a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának mostani elnöke [2011-ben a Külügyminisztérium politikai államtitkára – J.G.] a Parlament Kongresszusi Termében: „Bízunk abban, amihez Esterházy is ragaszkodott, hogy a kisebbségi jogvédelem és a szomszédokkal való megbékélés szándéka nem ellentmondás, hanem egymást erősítik.”

A Római Szerződésbe, az Európai Unió születésének 50. évfordulójára készülő dokumentumba sajnos nem sikerült bevinni a kisebbségvédelem ügyét, azt, amit 1945 után Európa bűnösen elhanyagolt, de amit 1990-ben a Koppenhágai Ajánlásokkal, majd az 1993-as uniós felvételi kritériumokkal előtérbe helyezett. Az európai uniót hatalmas felelősség terheli, hiszen – ahogy Esterházy már idézett szavaiban is rámutatott – ez az európai biztonság egyik kulcsa.
Esterházy élete és halála arra is figyelmeztet, hogy meg kell újulnia a magyar politikának: abban az egyéni és a pártérdek, az anyagi gyarapodás helyett a közérdek, az önzetlenség, a szolidaritás, a közösségért vállalt áldozat szellemének kellene eluralkodnia. A hamis sztárok helyett Esterházy legyen a példakép. Vésse szívébe élete üzenetét minden magyar politikus, minden európai polgár!

Jeszenszky Géza

AHF REMEMBERS THE HEROES OF THE HUNGARIAN HOLOCAUST

The Federation takes this opportunity to remember Carl Lutz, Raoul Wallenberg and other foreign diplomats as well as the Hungarian heroes who at great personal peril saved many Jewish lives. The Hungarians include but, of course, are not limited to the following individuals:

• Janos Esterhazy opposed the Slovak Nazi puppet regime of Jozef Tiso. At great peril to himself, he was the only member of the Slovak Parliament to vote against the law authorizing the deportation of Jews in 1942.  Later, Esterhazy personally saved Jews from the Holocaust. He was detained by the Nazis and died in a communist prison. He is still classified as a war criminal in Slovakia and shamefully called a follower of Hitler in 2011 by the Slovak President
• General Vilmos Nagybaczoni-Nagy who upon being appointed minister of defense by the Kallay government took measures to end the gross abuse threatening the lives of Jews and others in the auxiliary labor force;
• Tibor Baranszky who, as secretary to Monsignor Angelo Rotta, the Vatican’s ambassador to Budapest, saved many lives by distributing protective letters to Jews on forced marches and elsewhere;
• Roman Catholic Priest Ferenc Kallo who gave Jews life-saving certificates of baptism and who was killed by the Arrow Cross on October 29, 1944;
• Jozsef Antall Senior, who as a member of the ministry of internal affairs for civilian refugees
  gave refuge to and thereby saved Jews and Poles and who enjoyed the support and confidence of Minister of Interior Ferenc Keresztes‐Fischer and Prime Ministers Pal Teleki and after his death Miklos Kallay.
• Istvan Bethlen who communicated protests to Regent Horthy in 1944 against deportations following Nazi Germany’s occupation of Hungary; and
• Col. Ferenc Koszorus, posthumously promoted to the rank of General by Prime Minister Antall after the fall of Communism, who volunteered his services and mobilized the 1st Armored Division under his command to militarily intervene on July 5, 1944 to stop Laszlo Baky, a secretary of state in the Ministry of Interior for “Jewish Affairs," from deporting the approximately 200,000 plus Jews from Budapest.

"The Slovak government has strayed onto a dangerous path when it submitted the bill about expelling the Jewish, because by that it acknowledged that simply ousting a minority by the majority is lawful... As a representative of the Hungarians here, I state it, and please acknowledge this, that I don't vote in favour of the proposal because as a Hungarian, a Christian and a Catholic I believe that this is against God and humanity." - Count János Esterházy

Related Articles

5/20/2013 - AHF welcomes the unveiling of statues of Count Janos Esterhazy, hero of the Holocaust, in Budapest and Kassa (now Kosice after annexation). AHF has long called for Esterhazy's exoneration, despite strong opposition from Slovak nationalists, and recently published key documents from Simon Wiesenthal, Yad Veshem, and historians Dr. Magda Ádám and Dr. István Deák that attest to his principled stand and actions to save Jews during World War II and protect the Hungarian minority in Slovakia. Hungary's Heti Valasz published the article below. Videos are also shown of the ceremonies held in Budapest and Slovakia and the nationalist disruptions there. [read more]

Az amerikai magyarok üdvözlik Esterházy János budapesti szobrának felállítását. A legnagyobb amerikai magyar szervezet, az Amerikai Magyar Szövetség közleményben üdvözli Esterházy János budapesti szobrának felállítását. A XII. kerületi Gesztenyéskertben május 15-én leplezték le a felvidéki magyar politikus első budapesti szobrát, Nagy János alkotását. [tovább]

11/8/2011 - On November 3, 2011, the Anti-Defamation League presented the Jan Karski Courage to Care Award posthumously to Count Janos Esterhazy: "Those who defended and aided Jews and other victims of the Nazi slaughter merit our recognition and our eternal thanks. They were individuals who followed the call to conscience, which is surely no simple matter... Count János Esterházy was such a person of conscience, one who had more than enough reason to remain silent. Esterházy was born in 1901 into the Hungarian aristocratic house of Esterhazy." Esterhazy was the only member of the Slovak Parliament in 1942 who voted against expelling the Jews, setting an example which few dared to follow in the parts of Europe controlled by Adolf Hitler's Germany. He was detained by the Nazis and died in a communist prison. He is still classified as a war criminal in Slovakia. [read more]

9/13/2011 - Slovak President shamefully calls Janos Esterhazy, a hero of the Holocaust, a follower of Hitler. AHF continues call for rehabilitation of Janos Esterhazy, reacts to Slovak falsification of history... Stalin, who in 1948 extended his empire to include Czechoslovakia, was a master of historical falsification, as best evidenced by his orders to blame the Germans, who were nowhere near the site, for the Katyn Forest massacre of Polish officers and other prisoners in 1940. The peoples of Central and Eastern Europe shook off their communist masters more than twenty years ago, which lead to the disintegration of the Soviet empire. Old practices like the falsification of the past and intolerance toward minorities, however, die hard, as events in Slovakia, a NATO and European Union member, recently demonstrated. 

Ivan Gasparovic, President of Slovakia and a former prosecutor under the communist regime, resorted to this shameful practice when he labeled Janos Esterhazy a follower of Hitler and fascism and opposed the unveiling of a sculpture in Esterhazy’s memory in Kassa (Kosice), a city close to Slovakia’s border with Hungary. [read more]

3/23/2011 - AHF honors Col. Ferenc Koszorus, Sr., reflects on Holocaust Memorial Month. AHF honors the millions of lives lost and the untold suffering caused by Nazism and Communism. But even during the horrors of WWII, stories of resistance to Nazi atrocities emerged. Hungary, heavily influenced by her desire to regain lost territories and reunite Hungarians in the Carpathian Basin, had found support in Italy and Germany and joined the Axis, a tragic mistake. [read more]

Briefly about Janos Esterhazy

A Proud Aristocratic Tradition
Count János Esterházy (Nyitraújlak, Austria-Hungary, March 14, 1901 – Czechoslovakia, March 8, 1957) a member of the House of Esterházy was the most prominent ethnic Hungarian politician in former Czechoslovakia. He was four when his father died. He went to secondary school in Budapest and after studying commerce he returned to his estate in an area which Hungary was forced to cede to Czechoslovakia in the Treaty of Trianon which closed World War I. In 1935, He was elected to parliament in Kassa (Košice). In his first speech in parliament he said: "As we have been attached to Czechoslovakia against our will, we demand that the Czechoslovak government fully respect our minority, language, cultural and economic rights." He also supported the claims of ethnic Hungarians for autonomy within Slovakia. This made him a target for Czechoslovak authorities.

The Courage of Conviction
He was the only member of the Slovak Parliament in 1942 who voted against expelling the Jews, setting an example which few dared to follow in the parts of Europe controlled by Adolf Hitler's Germany. He was detained by the Nazis and died in a communist prison. Officially he is still classified as a war criminal in Slovakia, as courts have rejected requests for his rehabilitation.

On May 15, 1942, the Slovak parliament approved constitutional law 68/1942 ordering the expulsion of Jews from Slovakia. Esterházy was the only MP who voted against the bill and he immediately became the target of fierce attacks in the Slovak press. To defend his views, he said:

"The Slovak government has strayed onto a dangerous path when it submitted the bill about expelling the Jewish, because by that it acknowledged that simply ousting a minority by the majority is lawful... As a representative of the Hungarians here, I state it, and please acknowledge this, that I don't vote in favour of the proposal because as a Hungarian, a Christian and a Catholic I believe that this is against God and humanity."

He also declared:

"It is shameful that a government, whose president and prime minister claim to be good Catholics, deports its Jewish citizens to Hitler's concentration camps"

János Esterházy helped hundreds of Jewish, Czechs, Slovaks and Poles escape prosecution. He was interned for a short period and the German Gestapo declared him wanted. Here is a quote from Irén Rujder, widow of Ödön Rujder's a Jew who was rescued by Esterházy:

"We all, who lived in Slovakia in that time, know the truth. They (the Czechoslovaks) handed him (Esterházy) to the Soviets, because if they had brought him to justice in Bratislava, all of the Jews would have testified his innocence. The misinterpretation of truth like this is painful, Esterházy really deserves the true tree of Israel."

A Tragic Life and Death
After the Soviet army ousted German troops from Pozsony (Bratislava), they interned Esterházy, but released him after 12 days. He later negotiated with Gustáv Husák who represented the interim Slovak government, and complained about the persecution of ethnic Hungarians. On the order of Husák he was arrested and handed over to the Soviet secret service KGB. He was kept for one year in the feared Lubyanka prison in Moscow, and then, on the basis of fabricated allegations, he was sentenced to ten years work in Siberia. The Slovak National Court in Bratislava on September 16, 1947 sentenced him in his absence to death for alleged collaboration with fascism. In 1949 the Soviet Union extradited him to Czechoslovakia. He was not executed as a presidential pardon commuted his sentence to life imprisonment. Over the next years he was transferred from prison to prison in Czechoslovakia. He died in Mírov prison in 1957.

Rehabilitation Denied
On January 21, 1993 the Russians rehabilitated János Esterházy. Under the seal of the Office of the Attorney General and the IG of the Armed Forces and signed by N. Sz. Vlaszenko, (document #Sz.: Zuv-9563-54) the order states in part that:

"It is hereby certified that János Esterházy, citizen of Czechoslovakia, born in Újlak in 1901, was arrested without cause on June 27, 1945.....and sentenced to ten years in a labor camp.... János Esterházy was rehabilitated according to the Russian Federation's "Political Terror Victim's Rehabilitation Act" of October 18, 1991, paragraphs 3 and 5...."

Slovakia still refuses to rehabilitate Esterhazy. But it enacted it's Slovak Language Law and confirmed the outrageous Benes Decrees. Renowned Nazi-hunter, Simon Wiesenthal wrote a letter to Dr. Peter Samko, chief judge of the City of Pozsony (Bratislava), (published in the newspaper of Új Szó, 1993) in which he strongly defends Esterházy and offers witnesses on his behalf. Janos Eesterhazy was one of many Hungarians who spoke out against the Nazi threat.

Why So Many Hungarians Across the Border?

One thousand years of nation building successfully delineated groups based on culture, religion, geography, and other attributes to create the countries with which we are so familiar. While some Western European nations would continue power struggles and princely battles and civil wars, Hungary, founded in 896, was a peaceful multi-ethnic state for a 1000 years and her borders were virtually unchanged. Until 1920...

The Treaty of Trianon in 1920... in the aftermath of WWI, was extremely harsh on Hungary and unjustifiably one-sided. The resulting "treaty" lost Hungary an unprecedented 2/3 of her territory, and 1/2 of her total population or 1/3 of her Hungarian-speaking population. Add to this the loss of up to 90% of vast natural resources, industry, railways, and other infrastructure.

In the newly created Slovakia, the tragedy of 1920 that befell the historic Hungarian communities was only the beginning. The Benes Decrees sent hundreds of thousands of people, who had lived in the region for many centuries, off in sealed wagons, away from their homes, their families - not to mention the odd ones who died on the trip. Tens of thousands of these were Hungarian. More recently, the Slovak Language Law makes the use of the minority language in official communication punishable in towns and villages where the ethnic community makes up less than 20 percent of the total population. The amendment requires that all documentation of minority schools should be duplicated in the state language. The law stipulates that the names of streets and buildings anywhere in Slovakia must be stated in the Slovak language [despite 1100-year-old tradition] and it also introduces sanctions of 100 to 5000 euros for municipalities and public offices for not using the Slovak language "properly."

The following graphic shows ethnic distribution in Slovakia and population decline from 1910 - 1991:

Ethnic Distribution in the Kingdom of Hungary in 1910 (Hungarians shown in red)

[download extra large image 4962x3509]
[download large image 1000x707]

Hungarian populations declined significantly after forced removals such as the Benes Decrees and other pograms, the effects of WWI, and Trianon in 1920. With continued pressure and discriminative policies such as the 2009 Slovak Language Law, this trend continued over the past 90 years.

• In Upper Hungary (awarded to Slovakia, Czechoslovakia): 1,687,977 Slovaks and 1,233,454 others (mostly Hungarians - 886,044, Germans, Ruthenians and Roma) [according to the 1921 census, however, there were 1,941,942 Slovaks and 1,058,928 others]
• In Carpathian Ruthenia (awarded to Czechoslovakia): 330,010 Ruthenians and 275,932 others (mostly Hungarians, Germans, Romanians, and Slovaks)
• In Transylvania (awarded to Romania): 2,831,222 Romanians (53.8%) and 2,431,273 others (mostly Hungarians - 1,662,948 (31.6%) and Germans - 563,087 (10.7%)). The 1919 and 1920 Transylvanian censuses indicate a greater percentage of Romanians (57.1%/57.3%) and a smaller Hungarian minority (26.5%/25.5%)
• In Vojvodina 510,754 Serbs and 1,002,229 others (mostly Hungarians 425,672 and Germans 324,017)
  
• In Vojvodina and Croatia-Slavonia combined (awarded to Yugoslavia): 2,756,000 Croats and Serbs and 1,366,000 others (mostly Hungarians and Germans)
• In Burgenland (awarded to Austria): 217,072 Germans and 69,858 others (mainly Croatian and Hungarian)

Additional Links

• AHF urges Secretary of State Hillary Clinton to "publicly and unambiguously express [her] concern relative to the Slovak language law
• AHF calls upon Vice President Biden to discuss Slovakia's language law with Hungarian Prime Minister Bajnai
• AHF Submits Letter Regarding Intolerance in Slovakia
• Use of Hungarian ILLEGAL in Slovakia - Hungarian FM expresses regret
• Slovaks Confirm Benes Decrees: Called "Cancer of the Slovak Nation." AHF issues statement.
• The Benes Decrees - a shameful act of ethnic cleansing
• The American Hungarian Federation's call for greater cooperation among Hungarian American organizations in raising the ill-advised and discriminatory Slovak language law published in Heti Valasz
• "Halál a magyarokra!" / "Hunok a gázkamrába! Magyarok a Dunába!"
• 168 Óra Online írása: A 'Halál a magyarokra' Amerikában is kiverte a biztosítékot
• Amerikai magyar szervezet küldött levelet Kubišnak
• The Treaty of Trianon - A Nation Dismembered
• Vojvodina - More ethnic cleansing in historic Vajdasag
• News from Rumania - Home to the largest Hungarian "minority"
• Hungarian National Flags fly again in Hungarian churches in today's Slovakia
• AHF Supporting Dual Citizenship

Additional Articles

By Any Other Name: Hungary, Apartheid, and the Benes Decrees
by Christopher Szabó, diacritica.com
April 3, 2002

These decrees sent millions of people, who had lived in the region for many centuries, off in sealed wagons, away from their homes, their families - not to mention the odd ones who died on the trip.

WHAT THE BENES DECREES SAY

One may be forgiven for suspecting, by the casual way the Benes Decrees are often disparaged by commentators, that many of those who write about the Decrees have never taken the trouble to [read them].

Living as I have for over 20 years in South Africa, I know this language well. It is the language of Apartheid.

There is no moral difference, to my mind, in withdrawing civil rights, confiscating private property and deporting people, whether they be Black South Africans sent to some "Homeland/Bantustan," or Armenians, or deported Chechens, or Germans and Hungarians.

The Hungarians who lived in what is now Slovakia and Trans-Carpathian Ukraine (which was given to Stalin by a grateful Benes in 1945) were more than one million strong in 1910. By 1930, thanks to the above-mentioned "administrative" cleansing, their numbers had been reduced to 585,434. After Hungary reclaimed its lands in 1939, people began moving back to their homes. In 1941-45, there were about 761,000 in what is today Slovakia alone. [read more]

Allied Omertá:
Shattering the Code of Silence About the Benes Decrees
by Christopher Szabó, diacritica.com
April 3, 2002

The "Benes Decrees" began in the mind of Czech statesman Edvard Benes sometime in 1940. He made some quite clear statements about his plans by 1941. The plans? To kill and/or expel all people of German or Hungarian ethnicity/language from a reunited Czechoslovakia, which had fallen apart at the start of the war. This is the sort of thing you would expect from a Himmler or a Beria, not a guy who is lionised in Western history books, and generally books about Central Europe, as the only true "democrat" in the region. But Czechoslovakia was never a complete democracy. Just as interwar Hungary, or Poland, or Yugoslavia, were not. Not quite. In Czechoslovakia, designed as a "national homeland" for Slavs, the Slavic Rusyns had to have two votes to equal one Czech vote! Democracy? [read more]

THE PRESIDENTIAL DECREES OF EDWARD BENES
1945-1948
Courtesy of the Corvinus Online Library

The first Czechoslovak Republic (1918-1938) was recreated in 1945 at the end of World War II and existed until the end of 1992. In both cases, Czechoslovakia utterly failed to form a governmental structure that secured freedom, prosperity, peace, and equal rights for all citizens of the state.

In 1918, the newly founded Czechoslovak Republic was entirely carved out of the Austro-Hungarian dual monarchy by a unilateral decision of the victorious entente powers. The dictated peace treaties of Versailles, Saint-Germain-en-Laye and Trianon were not an outcome of a true peace conference at which the defeated would also have been given the opportunity to enunciate the limits of acceptable conditions for peace. Such a peace conference was never assembled.

The Versailles peace treaty with Germany was condemned by non-interested parties. In fact, the US Secretary of State, Robert Lansing, had declared that "the Versailles treaty menaces the existence of civilization," and two popes had stigmatized the instrument. Benedict XV condemned it for "the lack of an elevated sense of justice, the absence of dignity, morality or Christian nobility," and Pius XI, in his 1922 encyclical "Ubi arcam Dei," deplored an artificial peace set down on paper "which instead of arousing noble sentiments increases and legitimizes the spirit of vengeance and rancour."

The peace treaty of Trianon (1920) with Hungary resulted in the dismemberment of the thousand- year- old Hungarian Kingdom, as a result of an unbelievably inimical attitude of the allied representatives toward the Magyars. The consequence to Hungary was a loss of 71.5% of its territory and 63.6% of its population. The extreme tragedy of Hungary can be illustrated by comparing the smaller losses in 1871 of France to Germany, in which France gave up 2.6% of its territory and 4.1% of its population to Germany. The Trianon treaty forced three and a half million Magyars to live, without their consent, in Czechoslovakia, the Kingdom of the Serbs, Croats and Slovenians and Rumania, with the stroke of a pen. The right of self-determination of nations, solemnly promised in the 14 points of US President Woodrow Wilson, was apparently forgotten. [more]

Corvinus.com - Czech and Slovak Affairs Page
Also see the Hungarian Forum in Australia

The Hungarian Problem
Or, the Hungarians are the Problem
Christopher Szabó, diacritica.com
Autumn, 1998

Newly Elected Prime Minister Viktor Orban said it well: "The borders of the Hungarian nation and the Hungarian State do not coincide." This is true, as witness the fact that fully one-third of all Hungarians are minorities in neighbouring countries, most just on the far side of the border.

This is, naturally, a problem for Hungarians. It is also a problem for all the states who got Hungarian lands. Many in neighbouring countries, and politicians in many more, have said in the past, and no doubt will say in the future: "Why don't they just go home?!!" But they are home!

They are home in the sense that they, as communities, haven't moved anywhere. They just woke up one morning to be told: "You are now a Czechoslovak, you are a Romanian, you are a Yugoslav." This first happened in 1918-20, when Hungary was partitioned by the infamous Trianon Treaty, which was not a treaty at all, but a diktat enforced by occupying Entente Armies. In the late 1930's, Hungary got some portions of its territories back, but after losing yet another war, the borders were tightened even more in 1947.

The key weakness of these treaties was that neither ever asked - or cared - what the local population wanted. Did they want to join a new state (e.g., Czechoslovakia) did they want to stay with Hungary, or did they want independence or autonomy or what?

The fact that these questions have never even been asked, let alone answered, in a supposedly democratic age, remains the central problem of the Hungarian minorities in the countries immediately surrounding Hungary. [more] [back to all AHF news]

A Case Study on Trianon
The Corvinus Library

..."the American government accepts, against its better judgment, the decision not to announce a plebiscite in the matter of the final drafting of frontiers. He believes that in many respects the frontiers do not correspond to the ethnic requisite, nor to economic necessity, and that significant modifications would be in order, particularly in the Ruthenian area." Later on Wallace submitted for the consideration of the Great Powers proposals with regard to a restoration of the economic unity of the Danubian states. The American initiative, however, came too late ... The only thing left was the Millerand cover letter, which did not oblige anyone to do anything!

The Hungarian peace delegation signed the peace treaty consisting of 14 points at the so-called Great Trianon palace, near Paris, on June 4, 1920. Hungary's fate was determined for an unforeseeable future by the second part of the treaty which defined the new borders. According to this section Hungary's area (without Croatia) would be reduced from 282,000 km2 to 93,000 km2, whereas its population decreased from 18 million to 7.6 million. This meant that Hungary lost two thirds of its territory, whereas Germany lost but 10 percent and Bulgaria but 8 percent to the benefit of their victorious neighbors.

As regards population, Hungary lost more than 60 percent of its inhabitants as opposed to the 10 percent lost by Germany. In the lands taken away from Hungary there lived approximately 10 million persons. Persons of Hungarian nationality constituted 3,424,000 in the areas taken away from Hungary. Of these 1,084,000 were attached to Czechoslovakia, 1,705,000 to Romania, 564,000 to Yugoslavia, and 65,000 to Austria. Thus 33.5 percent of all Hungarians came under foreign rule, i.e., every third Hungarian. For the sake of comparison. while the treaties of Versailles and Neuilly placed only one German or one Bulgarian out of every twenty under foreign rule, the Trianon treaty placed seven out of twenty Hungarians in the same position.

Furthermore about one half of the Hungarian minority attached to the neighboring states was ethnically directly next to the main body of Hungarians on the other side of the borders. Had the peace treaties signed in the Paris suburbs really tried to bring about, however incidentally, nation-states, then it would have had to leave at least 11/4 to 2 million more Hungarians inside Hungary. In contrast the 42 million inhabitants of the successor states there were about 16 million minorities, as a consequence of which Czechoslovakia, Romania, and Yugoslavia became multinational states much like the Austro-Hungarian Monarchy had been. What is more, according to the census of 1910 the percentage of Hungarians in Hungary had reached 54.4 percent, whereas in the nations that came about as a result of the peace treaties, in Czechoslovakia and Yugoslavia, the leading Czech and Serbian elements constituted but a minority as compared to the other ethnic groups.

The Treaty of Trianon was a great blow to Hungary in economic terms as well. Hungary was deprived of 62.2 percent of its railroad network, 73.8 percent of its public roads, 64.6 percent of its canals, 88 percent of its forests, 83 percent of its iron ore mines and of all its salt mines.

At the Peace Conference the Entente powers, in order to satisfy the imperialist greed of their allies in central Europe, cut across roads, canals, railroad lines, split cities and villages in two, deprived mines of their entrances, etc.

There was but one modification of the frontier: thanks to Italian intercession and the stand taken by patriotic forces in Western Hungary, a plebiscite was obtained in Sopron and its environs. At the plebiscite of December 4, 1921, 65 percent of the population opted for Hungary.
[go to Corvinus Trianon Index]
[more from above excerpt]
[The Hungary Page - Trianon]

[< back to all AHF news]

Join online!

Help us help the community! Donate securely online.