Tweet |
AHF Chairman receives Gábor Bethlen Award |
11/18/2016 - AHF Chairman receives Gábor Bethlen Award: AHF Chairman, Frank Koszorus, was honored for his service to the Hungarian-American community and decades long work on autonomy and minority rights for Rumania's 1.5 million-strong Hungarian community in Transylvania. Hungarian Parliamentary Vice-President, Sándor Lezsák, presented the award. Gabor Bethlen, born in 1580, was the leader of the anti-Hapsburg movement in the Kingdom of Hungary. He was Prince of Transylvania (1613–29) and elected titular King of Hungary (1620–21) in opposition to the Catholic Holy Roman emperor Ferdinand II. The Bethlen Award is presented for outstanding contributions to Hungarian society. In addition to Mr. Koszorus' work on minority rights, Vice-President Lezsák highlighted Mr. Koszorus' role in the Kossuth Statue in the United States Capitol and the repatriation of the ancient Roman Seuso (Sevso) Treasures to Hungary. Vice-President Lezsák's comments appear in Hungarian below: "Leaders in the Hungarian diaspora in the West can provide invaluable service to Hungarians" - A magyarságnak pótolhatatlan szolgálatot tehet a nyugati szórványközösség, akárcsak annak élenjáró képviselői - hangoztatta a Bethlen Gábor Alapítvány pénteki budapesti díjátadó ünnepségén Lezsák Sándor parlamenti alelnök, az alapítvány kuratóriumának elnöke. Koszorús Ferenc személyében egy olyan közösségszervező és emberi jogokért küzdő amerikai állampolgár részesül Bethlen Gábor-díjban, aki erre az elismerésre már jó ideje rászolgált. Évtizedek óta sokat tesz az amerikai szórványmagyarság identitásának a megőrzéséért, sokat tesz a Magyarországot övező államokban a kisebbségi sorban élő magyarság nemzeti jogainak érvényesítéséért, és mint ügyvéd sokat tesz Magyarország érdekeinek, értékeinek a védelméért egy tőlünk idegen, angolszász jogrendet követő országban, az Amerikai Egyesült Államokban. A Bethlen Gábor Alapítvány alapító okirata értelmében a Bethlen Gábor-díjat „azon személyek vagy közösségek kapják, akik, amelyek életművükkel, áldozatos munkájukkal, sokat tettek nemzetünk értékeinek megőrzése, gyarapítása és Közép-Európa népeinek békés együttélése érdekében”. Mindazok sorába, akik eddig ebben a díjban részesültek, méltán lép be Koszorús Ferenc. Munkásságát a maga teljességében sokan nem ismerik, hiszen sok ezer kilométernyire az anyaországtól teszi, amit hitvallása szerint tennie kell. Gyakran úgy is emlegetik – bár már a hetvenedik évét tapossa –, hogy ő az „ifjabb” Koszorús Ferenc, mert negyvenkét évvel ezelőtt elhunyt Koszorús Ferenc ezredes, az édesapja méltán rangos szerepet nyert el a jelen és a jövő történelemkönyveiben. Koszorús Ferenc ezredes az esztergomi páncélosok parancsnokaként Horthy Miklós kormányzó személyes utasítása szerint 1944. július 5-én és 6-án meghiúsította bizonyos csendőrparancsnokoknak azt a törekvését, hogy az országot megszálló német hadseregre támaszkodva végrehajtsák a budapesti zsidóság deportálását. Koszorús ezredes a páncélosait Budapest stratégiai pontjaira parancsolta, lezárva a városba vezető valamennyi utat, és állomáshelyük elhagyására kényszerítette a németekkel együttműködni szándékozó csendőri egységeket. A fajgyűlölő náci Németország által uralt Európában Magyarország volt az egyetlen, ahol reguláris hadsereg akadályozta meg a zsidóság deportálását, megmentve ezzel 250 ezer budapesti zsidó életét. A hazai szocialista történetírás elhallgatta vagy eljelentéktelenítette Koszorús Ferenc ezredes tettét, ezért a fiára hárult mind édesapja, mind Horthy Miklós kormányzó, mind Magyarország becsületének a védelme. Történettudományi jelentőségű adatok leírása, tanulmányok közzététele, visszaemlékezések megjelentetése, előadások, konferenciák sokaságának a megtartása révén évtizedeken keresztül harcolt a történelmi igazság érvényre juttatásáért. Szívós munkájával elérte, hogy ma az Egyesült Államokban több tankönyvben megemlítik Koszorús Ferenc ezredes történelmi tettét, és Budán, a Várban is szobrot állítottak az emlékezetére. Pesten, a Dohány utcai zsinagóga mellett márványtábla hirdeti az emlékezetét. Az első szabadon választott magyar kormány honvédelmi minisztere, Für Lajos Koszorús Ferenc ezredest 1991-ben posztumusz vezérezredessé léptette elő. Koszorús Ferenc nagyapja, Koszorús Ferenc is katona volt, honvéd alezredes, azaz a családi tradíció gyermekkorától belénevelte a haza és a nemzet szeretetét. A fiatal Koszorús Ferenc bár kora gyermekségétől fogva az Amerikai Egyesült Államokban nevelkedett, lélekben szorosabban kötődött Magyarországhoz, mint számos mai politikusunk. Nagy- és dédszüleinek erdélyi gyökerei miatt is, mint jogot végzett fiatalember a hetvenes évek közepétől szerepet vállalt a Romániai Magyar Emberi Jogok Bizottságának munkájában. A Bizottság rendszeresen felhívta az amerikai közvélemény figyelmét a romániai önkényuralom egyházellenes, kisebbségellenes és faluromboló intézkedéseire, és a romániai emberi jogok sérelmeire, a brutális etnikai tisztogatásra. Nehéz dolga volt a Bizottságnak, mert az amerikai külügyi vonalvezetés folyamatosan elnézte Ceausescu rendszerének belföldi jogtiprásait annak érdekében, hogy Románia erőteljesebben függetlenedjen a Varsói Szerződés katonai szövetségétől. Szakemberek, politikusok számtalanszor hangoztatják a rendszerváltás kezdetétől – néhányan a szellemi életből már korábban is –, hogy a magyarságnak és magának az országnak is pótolhatatlan szolgálatot tehetnek a nyugati szórványban élő magyarok, illetve az ő élenjáró képviselőik. Mindig is kérdéses volt, hogy mi, itthoni magyarok, felelős értelmiségiek, politikusok képesek vagyunk-e élni ezzel a lehetőséggel. Az első számú kérdés az volt mindig, hogy mi magunk észrevesszük-e a nyugati magyarság segítőkészségében a lehetőséget, és ha igen, akkor tiszteljük-e kellő mértékben az ő erőfeszítéseiket. E téren nem dicsekedhetünk azzal, hogy eleget tettünk a kapcsolatok gazdagítása, a szórványban élő magyarok anyaországi támogatása és az ő segítségük igénybevétele dolgában. Pedig – amint azt bőségesen megtapasztaltuk az évtizedek során – egyáltalán nem mindegy, hogy magyar oldaltól kik, miként tájékoztatják a nyugati közvéleményt, a kormányzati politikusokat, a külképviseleteket hazánk legfontosabb ügyeiről, helyzetéről, és a magyarországi demokratikus átalakulás vagy mai törekvéseink mibenlétéről. Megtapasztaltuk keservesen azt, hogy a neoliberális világtendenciák hova vezetnek általában, és miként hatnak konkrétan arra a képre, amely hazánkról a világban kialakul. Ez a politika a sajtó hálózata segítségével is torzképet fest Magyarországról, nyilvánvaló hazugságok, rágalmak bevetésével, annak a hazai „törpe minoritásnak” az ízlése és érdekei szerint, amely az ellenzékiséget úgy képzeli, mint lehetőséget külső hatalmi támogatás megnyeréséhez a többség által választott kormány megbuktatására. Vannak rossz emlékeink az átmenet éveiből arról is, mit jelent az, ha például egy spekuláns milliárdos Amerika képviseletében jelenik meg a színen választások előtt és közben, és közvetlen személyes beavatkozással, pénzével és politikai befolyásával, diplomáciai segédlettel maga akarja eldönteni a választásokat, a maga elfogultságai és személyes érdekei alapján – amint az megtörtént más országokban, más helyzetekben is, semmibe véve a többségi akaratot. Mi most e tekintetben sokat várunk, remélünk az amerikai elnökválasztás végeredményétől. Mindenekelőtt azért is, mert remélhetjük az amerikai magyarok legjobbjainak térnyerését a külügyi adminisztráció pontos tájékoztatásában. Koszorús Ferenc eddigi életútja, munkássága, hiteles személyisége, kapcsolatrendszere joggal kelt bennünk jó reményt. Mint washingtoni ügyvéd, segítette 1990 után a magyar kormány kapcsolatépítését az amerikai Kongresszusban. Ugyancsak mint ügyvéd, sokat fáradozott abban a hosszú tárgyalási folyamatban Magyarország érdekeit képviselve, amelynek a célja az országból illegálisan kivitt késő római kori Seuso kincs visszaszerzése volt. A kitartó jogi munka eredményeként évek múlva az ezüstkincs a műkincspiacon eladhatatlanná vált, és a magyar állam számára lehetőség nyílt a lelet részleges megvásárlására. A patinás múltú, az idén száznyolc esztendős Amerikai Magyar Szövetség – American Hungarian Federation – társelnökeként 1990-ben Koszorús Ferenc amerikai szenátorokkal és más magyar szervezetekkel együtt elérte, hogy a washingtoni Capitoliumban szobra lehessen Kossuth Lajosnak, amit a nemzeti ünnepünkön avattak fel. Az Amerikai Magyar Szövetség elnökeként 1990 után Koszorús Ferenc nagyon sokat tett a magyar sorskérdésekben járatlan és félretájékoztatott amerikai politikusok és az amerikai közvélemény valóságnak megfelelő információkhoz juttatásáért. Fokozatosan kiderült ugyanis, hogy a hagyományosan érdek- és nem értékvezérelt amerikai külpolitika vazallusokat, és nem szövetségeseket keresett magának a szovjet uralom után fellélegző közép- és kelet-európai országok politikusai között. Vazallusokat pedig értelemszerűen csak a gazdát váltó szociálliberális politikusok között talált magának, akik rendre hamisan tájékoztatták Washingtont országuk állapotairól. Nem véletlenül az elmúlt negyed században folyamatosan a rendszerváltó erőkkel szemben ellenséges, vagy bizalmatlan nagykövetek szolgáltak Budapesten. Míg az Antall–Boross- és az első Orbán-kormány belpolitikáját az amerikai külügy bírálta, addig a szocialista kormányokat nem kritizálta. Ezt a kettős mércét próbálta megtörni az Amerikai MagyarSzövetség, amikor az 1956. évi forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára megemlékezőket brutálisan bántalmazó rendőri intézkedésekre hívta fel az amerikai politikusok figyelmét 2006-ban. Az Amerikai Magyar Szövetség politikája következetesen a magyarság jogvédelmét szolgálta, függetlenül az amerikai kormányzás színezetétől. Valótlan tartalmú és az országunkat sértő kijelentései miatt az elmúlt évben egyaránt helyreigazították a demokrata Clinton volt elnök téves állításait, és a republikánus McCain szenátor megalapozatlan mondatait. A valótlan állítások cáfolata mellett a Szövetség mindig hangsúlyozta azt az aggodalmát, hogy ezeknek az amerikai politikusoknak a gyarmattartói szemlélete, az a törekvésük, hogy beleszóljanak egy független ország belügyeibe, olyan részletekbe menően, hogy egy közösség kinek állíthat szobrot milyen szöveggel; milyen sajtótermék vagy rádióadó fennmaradását támogassa feltétlenül az állam; milyen polgárőrséget engedélyezzen; hogyan regulázza meg az internetes tartalomszolgáltatást – nos, mindezek a törekvések épp az Amerika-ellenességnek és a NATO-ellenességnek teremtenek táptalajt, és végső soron aláássák mindkét ország biztonsági törekvéseit. Az Amerikai Magyar Szövetség jó taktikai érzékkel szövetségeseket is keres ebben a küzdelmében, és a demokrata Clinton volt elnök a magyar és a lengyel kormányt gyalázó állításai-nak a helyreigazításába bevonta az Amerikai Lengyel Kongresszust is. A Polish American Congress többmilliós lengyel támogatótábora a novemberi elnökválasztás időpontjáig feltehetően fejben tartotta, hogy kire ne szavazzon… Óriási jelentőségű és pótolhatatlan az Amerikai Magyar Szövetség – és elnökeként Koszorús Ferenc – szerepe a kisebbségi sorban élő magyarság jogvédelmében. Többször felhívták az amerikai közvélemény figyelmét arra, hogy a magyarokat és a németeket diszkrimináló Benes-dekrétumok ellentétben állnak a nyugati civilizáció értékrendszerével. Szlovákia máig nem hajlandó a Benes-dekrétumok azon kitételeinek a visszavonására, amelyek megfosztották a magyar etnikumot az állampolgári és polgári jogaitól, tízezreket koncentrációs táborokba juttattak, elkobozták tulajdonukat, megtagadták a vallásszabadságuk és anyanyelv-használati joguk gyakorlását. Ma is – például a szlovákiai helyhatósági törvény – a kisebbségek ellen irányul, megakadályozva hatékony részvételüket a közügyek igazgatásában. Az Amerikai Magyar Szövetség figyelemmel kíséri az erdélyi magyarok megmaradásért folytatott küzdelmét is. A szövetség évről évre rámutat arra, hogy az Európai Unió- és a NATO-tag Románia több mint két évtizeddel a kommunizmus bukása után sem teljesítette a magyar kisebbségnek tett ígéreteit, és az ország törvényei és gyakorlata nem felel meg az emberi és kisebbségi jogokra vonatkozó európai normáknak. Nemzetközi szinten tett ígéretei ellenére Románia máig nem adta vissza az egyházaknak a tőlük 1948 óta elvett javakat. Az Amerikai Magyar Szövetség Washingtonban az ottani román nagykövethez címzett levelében adott hangot aggodalmának, hogy az elvett javak visszaadását megítélő hivatalnokok ellen bűnvádi eljárást indított a román állam – például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium esetében. Koszorús Ferenc jogelméleti tanulmányokat is megjelentetett a kollektív jogok polgári demokráciát kiteljesítő szerepéről. Véleménye egyértelmű – az egyének jogaira korlátozódó liberális joggyakorlat nem képes pótolni azokat az emberi jogi veszteségeket, amelyek a kollektív jogok megtagadásából származnak. Az erdélyi magyarság autonómia-igénye emiatt is alapvető emberi jog – és több európai ország jogalkalmazásával összhangban áll. Gondolhatunk Katalónia, Skócia vagy Dél-Tirol példájára. Koszorús Ferenc tevékenységét eddig is elismerte a magyar nemzet. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2010-ben Báthory-díjra érdemesítette a magyar nyelvű felsőoktatás megőrzése érdekében kifejtett munkájáért. A köztársasági elnök 2014-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje állami kitüntetést adományozta Koszorús Ferencnek a magyarság érdekeinek több évtizedes képviseletéért az Egyesült Államokban, nemzetközi fórumokon és nemzetközi szervezetek előtt, valamint az amerikai magyar közösségek életében vállalt aktív szerepéért. Hadd idézzünk a washingtoni átadás méltatásából: „Koszorús Ferenc az Amerikai Magyar Szövetség élén a kihívásokkal leginkább terhelt időszakban kiállt Magyarország igazságos bemutatása mellett, és többször felszólította az amerikai tisztségviselőket arra, hogy tartsák tiszteletben a Magyarország választotta utat, összpontosítsanak azokra a stratégiai ügyekre, amelyek a legfontosabbak a magyarok és az amerikaiak számára, valamint fordítsanak nagyobb figyelmet a Kárpát-medencei magyar kisebbség emberi jogainak védelmére.” Végezetül: hogyan ötvöződött Koszorús Ferencben az apai történelmi örökség, 1956 élményével. Ez év októberében a washingtoni Nemzetvédelmi Egyetemen tartott ünnepi előadáson Koszorús Ferenc így emlékezett, Tőkés Eszter fordítását idézem: „Az 1956-os magyar forradalom idején kilencéves voltam. Élénken emlékszem, hogy szüleimmel le sem tudtuk venni a szemünket a tévékészülékről, szinte megbabonázott a rémisztő látvány, ahogyan a szabadságharcosok könnyűfegyverzettel és Molotov-koktélokkal küzdenek a szovjet tankok ellen. Emlékszem szüleim gyötrődésére, amint a szovjet csapatok módszeresen és könyörtelenül eltiportak egy kis népet, amely fegyvert mert ragadni, hogy megvalósítsa a szabadság és függetlenség iránti egyöntetű és elfojthatatlan vágyát. Emlékszem apám tehetetlen dühére, amikor Eisenhower elnök vonakodott teljességében kezelni a válságot; ekkor még nem tudtam, hogy az 1950-es évek elején apámat megbízták egy olyan szervezet megalapításával, amely Magyarországon belül katonai jellegű lépésekkel volt hivatott elősegíteni a szabadságot Magyarországon. Ez a kezdeményezés már 1956 előtt véget ért, előre sejtetve a visszarendeződés politikájának kimúlását is, amelyről utólag bebizonyosodott, hogy inkább volt retorika, mint tényleges politikai stratégia. Emlékszem, ahogy gyermeki naivitásunkban terveket szövögettünk játszótársaimmal, hogyan segítsünk visszaverni az ellenséget; ejtőernyővel akartunk magyar földre jutni.” Koszorús Ferenc eddig is, ellenszélben is megtette a tőle telhetőt a magyarság megfelelő képviselete érdekében. Ismerve jellemét és képességeit, hihetünk abban, hogy a jövőben – immár kedvezőbb körülmények között – eredményesen képviselheti nemcsak az amerikai, de a honi és a Kárpát-medencei magyarság érdekeit is az Egyesült Államok új kormányzata előtt. Mindig a valóság talaján, a földön járva, de ejtőernyő nélkül. - Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, kuratóriumi elnök beszéde elhangzott november 18-án Budapesten, a Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepségén. AHF thanks Vice-President Lezsák for the courtesy of re-printing his comments. |
"Unfortunately we must continue to remember Trianon, not merely as a historical event -- “the greatest catastrophe to have befallen Hungary since the battle of Mohacs in 1526,” as noted by Sir Bryan Cartledge -- but as a current problem that needs to be judiciously addressed. What is the current problem ninety-one years after the Treaty was imposed upon Hungary? It is the discrimination, intolerance, and, in some cases, hatred directed toward the Hungarian minorities living in the Successor States. Steps must be taken to ensure that Western values, democratic principles and international norms and practices relating to national minorities will finally prevail in Central and Eastern Europe, thereby at long last relegating Trianon to the history books." - Frank Koszorus, Jr., AHF President Related Articles 10/25/2016 - AHF sends follow up to US Ambassador to Rumania for praising Rumania's "model democracy." "Considering the irrefutable record of discrimination, intolerance, and anti-democratic attitudes, practices and policies by Romanian authorities, not to mention your experience relative to the Szekely flag, we are puzzled... by your statement last week praising Romania for being a model of democracy and observing the rights of minorities. [read more] 9/13/2016 - AHF issues statement on Minority Rights in Central and Eastern Europe. Throughout its more than 100 year old existence, AHF has decried and vigorously opposed manifestations of xenophobia, discrimination, racism and hate directed at national, ethnic, racial and religious minorities, including but not limited to expressions of anti-Semitism and hate speech directed against any minority group. Sadly the rights of Hungarian minorities have been largely ignored. [read more] 5/28/2014 - Bishop Laszlo Tokes confers Báthory Award for American Hungarian Federation President Frank Koszorus, Jr. The Hungarian National Council of Transylvania (EMNT) bestowed the Bathory Award upon Mr. Koszorus who has championed the rights of national minorities for over thirty years. The Bathory Award is given to those outstanding individuals who contributed to cause of Hungarian-language higher education in Romania. [read more] 10/18/2016 - Mit üzen a múlt a jövőnek? Külföld, vélemény, belföld, USA, 1956, történelem, 1944, Koszorús Ferenc, Szovjetunió, Dwight D. Eisenhower, John Foster Dulles. "Ennek a kormányzatnak a cselekvőképtelensége, ötlettelensége, a helyzet hallgatólagos elfogadása meggyőzte a szovjeteket, hogy a magyar forradalom és bármilyen utólagos lázadás leverésével vajmi keveset kockáztatnak." [tovább a Mandiner-hez] [a cikk leltöltése] Further Reflections on 19 March 1944 and its Aftermath: A Perfect Storm of Tragedy and Folly: Regarding the history of the Hungarian Holocaust, two fundamental issues should be considered: the unacceptability of “whitewashing” or “cleansing” the Holocaust as well as the unacceptability of ”blackening” history by denying, omitting or belittling rescue initiatives and anti-Nazi activities in Hungary even after Nazi Germany invaded and occupied the country. [read more] 12/15/2015 - AHF responds to James Traub article, “Hungary’s 500-Year-Old Victim Complex,” that appeared in Foreign Policy: "Hungarians share a collective pathology known as the 'Trianon syndrome,' asserts the article. Ever since Trianon, according to the article, Hungarians allegedly have resented the fact that they no longer matter. But what is the real issue?" [read more] 7/15/2015 - The American Hungarian Federation is especially proud to have sponsored a statue honoring Hungarian Holocaust Hero Col. Ferenc Koszorus. The unveiling of the bust, sculpted by the internationally recognized artist Imre Varga, took place in July 2015 in Budapest. An extraordinary man, a soldier and a hero, Col. Ferenc Koszorús had his statue unveiled on July 7, 2015 in the Castle Hill district at the Tóth Árpád promenade. Shortcuts
Why So Many Hungarians Across the Border? One thousand years of nation building successfully delineated groups based on culture, religion, geography, and other attributes to create the countries with which we are so familiar. While some Western European nations would continue power struggles and princely battles and civil wars, Hungary, founded in 896, was a peaceful multi-ethnic state for a 1000 years and her borders were virtually unchanged. Until 1920... The Treaty of Trianon in 1920... in the aftermath of WWI, was extremely harsh on Hungary and unjustifiably one-sided. The resulting "treaty" lost Hungary an unprecedented 2/3 of her territory, and 1/2 of her total population or 1/3 of her Hungarian-speaking population. Add to this the loss of up to 90% of vast natural resources, industry, railways, and other infrastructure. The clear winner of the land grab, was Rumania, who, established only 60 years earlier, more than doubled in size overnight. Ethnic Distribution in the Kingdom of Hungary in 1910 (Hungarians shown in red)
Hungarian populations declined significantly after forced removals such as the Benes Decrees and other pograms, the effects of WWI, and Trianon in 1920. With continued pressure and discriminative policies such as the 2009 Slovak Language Law, this trend continued over the past 90 years.
[read more on the Treaty of Trianon]
Selected AHF Articles on Rumania:
You will need the free Adobe Reader to open the following files. Click the image to download. Articles and Essays by AHF Members
Congressional Resolutions and Records
|