Follow AHF on Twitter  
Go to AHF's Homepage Founded in 1906, AHF is one of the nation's oldet ethnic organizations Read all AHF news Buy books and see articles written by AHF members See member links and external resources AHF Action Alerts - get involved! Unity is strength Join AHF, Donate and help AHF help our community
 
Search Search the Web Search AHF
Sign up for the AHF mailing list Subscribe Unsubscribe
Szelmenc, the Village Cut in Two: "A kettévágott falu"

DunaTV report on Szelmenc 20104/27/2010 - UPDATE: AHF remains concerned that authorities continue to raise barriers to divide this community... In 2004, AHF, working closely with member Sandor Nagy, president of the Center for Hungarian American Congressional Relations (CHACR), to publicize the fate of villagers of Szelmenc, the "Village Cut in Two" / "A Kettévágott Falu." In 2005, a year after a successful Congressional briefing, the parties agreed to finally open a border crossing. Important historically and morally to the local Hungarian community, both sides were also optimistic regarding what a border crossing and increased traffic could mean economically. Short-term, both sides of the border experienced much needed development. But the very same Schengen guidelines used to open the border seem to have raised new barriers. The cost for the visa alone (35 Euros), exceeds monthly salaries for most in this, one of the poorest locations in Subcarpathia (Kárpátalja), making crossing the border virtually impossible. In December 2010, DunaTV issued a report entitled "Visa requirements replace barbed wire as barrier to border crossing" / "A szögesdrót helyett most a vízumkényszer választja el a szelmencieket." See the video in Hungarian [Magyarul Magyarul]


A Most Painful Division... Although brother and sister have lived in the same village all their lives, Maria Ivan and her brother, Arpad, have been able to hug each other only twice in the past 53 years. As a result of a post-World War II treaty, a barbed wire fence marking borders has divided them.Szelmenc: The Village Cut in Two... Seen here - relatives yelling across the border which runs through main street.

3/11/2005 - UPDATE - A Huge Victory! Szelmenc border crossing to open! - A long-awaited border crossing for the divided village of Szelmenc will soon open according to a recent decision of the Slovak government. AHF worked with its member and lead organization in the effort CHACR. CHACR was able to mobilize the American Hungarian Congressional Caucus and the Hungarian American Community to urge Slovakia and the Ukiraine to end this cold-war division.


Congresswoman Diane Watson (D-CA)4/21/2004 - Successful United States Congress Briefing on Szelmenc: Congresswoman Diane Watson calls for opening border...[magyarul]

The mayors of both sides of Szelmenc, the village divided in two, testified along with the Ambassadors of Slovakia and the Ukraine, and the President of the Center for Hungarian American Congressional Relations before the Congressional Human Rights Caucus regarding the desperate situation. The Ambassador of Slovakia committed to finding a solution to this "nonsensical situation." Ukranian Counselor agrees.

The briefing was held Wednesday, April 21, 2004, 2:00 p.m. - 3:30 p.m. in the 2255 Rayburn House Office Building and was attended by Congresswoman Diane Watson (D-CA) and staffers from Congressman Lantos'  (D-CA Human Rights Caucus Co-Chair) and Congressman Wolf's (R-VA, Human Rights Caucus Co-Chair) offices. The well attended event included the wife of Congressman Istook (R-OK) along with American Hungarian Federation 1st Vice President Frank Koszorus, Vice President Bryan Dawson, Director Atilla Kocsis, Zoltan Bagdy, Frank Kapitan, and Gabor Olah.

Lantos staffer Rudolf Rohonyi introduces the panelAfter introductions and overview by Tom Lantos staffer Rudolf Rohonyi, the panel and audience watched a short film entitled, "Szelmenc, the Divided Village" (see the videos in the top right column on this page)

Ukrainian Counsel Scherba and the Slovak Ambassador"How did this division happen?" asked Congresswoman Watson. There was some disagreement as to how the Szelmenc division came to be. Counselor Scherba from the Ukrainian Embassy remarked that the division was due to the French and Americans at the Treaty of Versailles. Miklós Zelei, author, expert on the division of Szelmenc, and key figure in illuminating the injustice here, explained that was not the case. Under the Treaty of Versailles, Szelmenc in whole became part of the newly formed Czechoslovakia in 1920.  The Vienna accord of 1938 granted back some of Hungary's lost territories, Szelmenc and the lower Carpathians included. In 1945, the Soviet Red Army occupied the area and tried to push it's border as far west as possible.  Unfortunately for the families of Szelmenc, Stalin made that border through the middle of main street. To prevent people from seeing each other, the Soviets built a 20-foot high wood plank fence through the city, a little "Berlin Wall." Yelling across to family was a criminal offense. Today, the wood planks are no longer there, and families are "free" to continue yelling across the border to their loved ones.

Left to right: Sandor Nagy, Miklos Zelei. Jozsef Illar, Lajos TothThe Mayors Lajos Toth (Slovak side) and Jozsef Illar (Ukrainian side) both remarked that they filed official petitions in 2001. Although "exploratory" committees were established neither  side has been able to bring relief to the families of Szelmenc. The Slovak Ambassador admitted he only became aware of the problem recently due to the efforts of the Center for Hungarian American Congressional Relations (CHACR) and its President Sandor Nagy. Though "committed" to finding a resolution,  Slovak Ambassador KacerAmbassador Kocak felt that with Slovak accession to the European Union on May 1st, the only type of border crossing allowed was a "full, international border crossing" that would be prohibitively expensive. AHF and CHACR disagree. CHACR President, Sandor Nagy, remarked that special "minor crossings" have precedent along the borders ofPoland/Belarus and Slovenia/Croatia. Locals can be issued resident ID's that would allow them to cross freely. Congressional AudienceOther immediate short term easements could be made to waive visa fees which can cost a month's pension and are valid for only two crossings. Counselor Scherba from the Ukrainian Embassy also called for both sides to resolve the situation and called on the European Union to accept Ukraine also as an EU member which would also serve to alleviate the Szelmenc problem.

Sandor Nagy with Ms. IstookThis is a landmark event that illuminates so clearly the injustices of the Treaty of Versailles (Trianon) and the present-day humiliation Hungarians face all over their lost territories in the Carpathian Basin. AHF officials commented rhetorically that "if the two sides have not had the political will over the past 60 years to resolve this tragedy, how can anyone be confident that they have the political will now?" Frank Koszorus, AHF 1st Vice President, was appreciative of the fact that both the Ukrainian and Slovak governments sent CHACR President (left) Sandor Nagy addresses the panelrepresentatives to discuss the situation in Szelmenc: "But this was a show of good faith. We are now more confident that we will be able to work with all the parties involved to bring closure to a tragic page in human history. With the continued assistance of the Congressional Human Rights Caucus, CHACR, the European Union, and the Slovak and Ukrainian governments, we can deliver for the families of Szelmenc."

Hungarian Media interviews Ambassador KocakSpeaking to a room full of reporters and a large audience, Congresswoman Watson found it difficult to believe that such a situation was allowed to continue and vowed that she and the Congressional Human Rights Caucus will continue to monitor the issue and will seek European Union support to make Szelmenc a "model" precedent and eliminate this inhuman separation of families and loved ones.

Mayor Illar presents Congresswoman Watson the key to SzelmencCHACR President Sandor Nagy emphasized to the Slovak and Ukrainian representatives that "CHACR and the Hungarian American Community will continue to monitor the situation and look forward to working you to bring closure to thiHungarian Media interviews Sandor Nagy, CHACR Presidents unfortunate situation." According to CHACR, "Recent developments on Capitol Hill forecast a major victory for the Hungarian grassroots campaign to save Szelmenc. Several members of Congress signaled their agreement to sign a letter to Slovakian Prime Minister Mikulas Dzurinda, and Ukrainian President Leonid Kuchma. The letter calls on the heads of government to facilitate the opening of a border crossing in  Szelmenc."

Congresswoman Watson and her key to SzelmencIn a touching farewell and show of appreciation for Congresswoman Watson's and the Congressional Human Rights Caucus' efforts, Mayor Illar thanked the panel and presented Congresswoman Watson with a key to Szelmenc. 

Hand-engraved on the  beautiful item were the symbols of peace, prosperity, and freedom of travel. Congresswoman Watson told him she looks forward to using the key to cross a newly opened border.  - Bryan Dawson, AHF Information Office

Magyarul USA Kongresszusi Meghallgatás Szelmenc ügyében - (special thanks to Zelei Miklos)

Washington D.C., United States Capitol, Rayburn House, 2239 számú terem, 
2004. április 21., szerda, 14.10-15.45

Résztvevők:

  • Diane E. Watson, demokrata párti kongresszusi képviselő, Los Angeles, Egyesült Államok
  • Illár József, Kisszelmenc (Szolonci) polgármestere, Ukrajna
  • Nagy Sándor András, a Magyar Amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központjának elnöke, Washington D.C., Egyesült Államok, Magyarország
  • Olekszander Scserba, a washingtoni ukrán nagykövetség tanácsosa, Washington D.C., Egyesült Államok, Ukrajna
  • Rastislav Kacer, washingtoni szlovák nagykövet, Washington D.C., Egyesült Államok, Szlovákia
  • Rohonyi Rudolf, Tom Lantos képviseletében, Washington D.C., Egyesült Államok
  • Tóth Lajos, Nagyszelmenc (Vel'ké Slemence) polgármestere, Szlovákia
  • Zelei Miklós, Budapest, A kettézárt falu című könyv szerzője, Magyarország

Rohonyi Rudolf: Jó napot kívánok mindnyájuknak! Az Emberjogi Frakció megkezdi ülését Szelmencről, a kettézárt faluról. Üdvözlöm a tisztelt megjelenteket, örülök, hogy mindnyájan el tudtak jönni. Külön köszönet Rastislav Kacer úrnak, a szlovák nagykövetnek. Szívélyesen üdvözlöm Olekszander Scserba urat, az ukrán nagykövetség tanácsosát. A további tanúk, Tóth Lajos úr, a szlovákiai falurész, Vel'ké Slemence, Nagyszelmenc polgármestere, Illár József úr, az ukrajnai falurész, Szolonci, Kisszelmenc polgármestere, Zelei Miklós úr, A kettézárt falu című könyv írója és Nagy Sándor András úr, aki a Magyar Amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központjának az elnöke, Washington D.C.-ben. Szeretném bemutatni Samantha Stockmant, aki Frank R. Wolf kongresszusi tag képviseletében jelent meg, valamint magamat és Hans Hogrefét. Ezt a meghallgatást Dennis J. Kucinich kongresszusi képviselőnek kellett volna megnyitnia, de megbeszélései ütköztek egymással, nem tudott eljönni. Nálam van a nyilatkozata, amelyet később fel is fogok olvasni, és belekerül a jegyzőkönyvbe.

Röviden elmondanám Szelmenc történetét, utána bemutatunk egy hétperces videót. Szelmenc egy 1100 lelket számláló falu, a szlovák-ukrán határon fekszik, ez a határ vágja ketté a második világháború óta, nagyjából két egyforma részre. A szlovákiai rész neve Vel'ké Slemence, az ukrajnai rész pedig Szolonci. Nagyszelmenc és Kisszelmenc. Ma, 60 évvel a háború, tizenhárom évvel a vasfüggönyök lebontása után a falu még mindig két részre oszlik. Hogy meglátogassák a túloldalon élő barátaikat, rokonaikat, a falusiaknak mintegy ötven kilométert [több mint harminc mérföldet] kell utazniuk a legközelebbi határátkelőhelyig. A nagy munkanélküliség és az alacsony jövedelmek miatt a legtöbb lakos csak ritkán engedheti meg magának, hogy meglátogassa rokonait és barátait, az utazási kölstégek miatt, és ráadásul rengeteg dokumentumot kell ehhez megszerezniük. 2001-ben a falusiak hivatalos képviselői kormányaikhoz fordultak, hogy létesítsenek határátkelőt a faluban. Egészen pontosan azt kérték, tegyék lehetővé, hogy hetenként kétszer gyalogosok és kerékpárosok átjárhassanak. 2004. március 29-én az Emberjogi Frakció nyolc tagja, Tom Lantos, Christopher Shays, Diane E. Watson, Eleanor Holmes Norton, Stephanie Tubbs-Jones, Timothy Ryan, Dennis J. Kucinich és Carolyn B. Maloney levélben fordult Mikuláš Dzurinda szlovák miniszterelnökhöz és Leonyid Kucsma ukrán elnökhöz, kérve mindkét felet, hogy minden erőfeszítést tegyenek meg ennek a szerencsétlen helyzetnek a megoldásáért. Mivel Szlovákia a jövő hónapban belép az EU-ba, jelentős előrelépést várhatunk ez ügyben.

Most lejátsszuk a videót.

A meghallgatásra a Media Flash Reklám és Televíziós Szolgáltató Műhely Kft.tulajdonosa, Birinyi József producer, illetve Barati Gábor oparatőr és Gazsó L. Ferenc riporter egy, a történelmi összefüggéseket bemutató, helyszíni riportelemekkel színesített, hétperces összefoglaló videofilmet készített a történelmi Magyarország és Szelmenc feldarabolásáról, A kettézárt falu címmel. A videó narrátori szövege: A sztálini vasfüggöny ma is létező maradványa zárja ketté az ukrán-szlovák határon lévő, hatszáz éve összeforrott, magyarlakta ikerfalut. Nagyszelmenc a település Szlovákiában lévő része, Kisszelmenc pedig Ukrajnához tartozik. A Kárpátalján fekvő magyar vármegyék 1919-ig Magyarországhoz tartoztak. Az első világháborút lezáró békeszerződéssel - a népek önrendelkezési jogát megfogalmazó wilsoni elveket figyelmen kívül hagyva - ez a terület az azóta felbomlott Csehszlovákiához került. 1938 őszén, az első bécsi döntéssel a térség nagy része visszakerült Magyarországhoz, így 1938-1944 között Szelmenc újra Magyarország része lett.

Az ikerfalut a második világháború végén vágták ketté a szovjet-csehszlovák vasfüggönnyel, amikor a Szovjetunió bekebelezte Kárpátalját. A Szovjetunió szétesését követően, 1991végétől a kettézárt falut Szlovákia és Ukrajna határa vágja szét.

Ukrajna és Szlovákia között jelenleg vízumkényszer van. Ha valaki a szlovákiai Nagyszelmencről át akar menni a tőle ötven méterre lévő ukrajnai Kisszelmencre a szomszéd házba, több hetes bürokratikus ügyintézéssel, 30 USD vízumdíj megfizetésével, több órás határon töltött várakozással, és hatszáz kilométer utazás után, megérkezhet végre az utca túloldalán élő testvéréhez, szüleihez, rokonaihoz.

Ha az ukrán oldalról indul látogatóba valaki Nagyszelmencre, Szlovákiába, akkor a bürokratikus, időigényes ügyintézés mellett kifizeti például a vízum költségét, amely meghaladja a havi átlagnyugdíj összegét, és kétszáznegyven kilométeres körutazással leküzdheti az ötven méternyi távolságot.

Az 1945-ös kettévágás következményeit a falu máig nem heverte ki. Nagyszelmenc és Kisszelmenc lakóinak száma 1944-hez viszonyítva 60 százalékra csökkent. Akad olyan szelmenci őslakos, aki kizárólag magyar nyelven beszél, élete során ki nem tette lábát a szülőfalujából, mégis négy állam polgára volt.

Zelei Miklós magyar író A kettézárt falu című könyvének, valamint a Magyar Amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központja elnöke, Nagy Sándor András úr szelmenci látogatásának, budapesti nemzetközi sajtótájékoztatójának köszönhetően irányult az Egyesült Államok Kongresszusának és a nemzetközi politikának a figyelme a Szovjetunió döntése alapján hatvan éve szögesdrótokkal elvágott falu embertelen helyzetére.

Tizennégy évvel a berlini fal lebontása után a vasfüggöny ebben a faluban családokat szakít szét. 2004 május 1-től - Szlovákia és Magyarország Európai Uniós csatlakozásától - az EU és Ukrajna határa választja majd ketté a falut. A sztálini vasfüggöny-örökség átváltozhat a gazdag Európa átjárhatatlan aranyfüggönyévé.

A szelmenci polgárok kérik a XXI. század emberi normáihoz méltó megoldás elősegítését!

Rohonyi Rudolf: Köszönjük. Először is azt szeretném mondani, hogy még várjuk Diane E. Watson kongresszusi képviselő asszonyt, de nem tudjuk biztosan, hogy mikor érkezik. Most látom, hogy itt ül Mrs. Istook, Ernest J. Istook, Jr. oklahomai képviselő felesége. Mielőtt a tanúkat meghallgatjuk, felolvasom Kucinich képviselő úr nyilatkozatát: Nagyon köszönöm Lantos képviselő úr levelét, amelyben fölkért, hogy a mai meghallgatás társelnöke legyek. Szelmenc falu története szívszorító. Egy olyan falu története, amelyet a második világháború után egy vonallal mesterségesen szétválasztottak, s így a vasfüggöny részévé vált. Szlovákiában és Ukrajnában mintegy ezerszáz ember él a megosztott faluban. Családtagok és barátok, akik csak néhány méternyire élnek egymástól, a szétválasztás óta mérföldeket utaznak a legközelebbi határállomásig, hogy egymást láthassák. Fivéreknek és nővéreknek, akik az utca másik oldalán élnek, a határon kell átkiabálniuk, hogy beszélhessenek egymással. Az elmúlt hatvan évben ezek az emberek folyamatosan kérték, hogy nyissanak határátkelőt, de soha nem kaptak hivatalos választ. Ma, úgy tudom, remény van arra, hogy ezek az emberek hivatalos választ kapjanak ebben az ügyben. Kötelezettség vállalást akarnak arra, hogy ez meg fog történni. Teljesítsük álmaikat, vállalni kell az elkötelezettséget arra, hogy a határátkelő meg fog nyílni! Folytatásul bemutatom első tanúnkat, Kacer nagykövet urat. Kíván megjegyzéseket tenni?

Rastislav Kacer: Hogyne, szívesen. Köszönöm a meghívást az ülésre, és köszönöm Tom Lantos képviselő úr érdeklődését az ügy iránt, beszéltem vele erről az esetről, amely, meg kell mondanom, számomra meglehetősen új, itt az Egyesült Államokban hallottam róla először. Szlovákiában soha nem hallottam róla. Ezt a videót látva, és alapvető tájékozottságot szerezve az ügyről, azt mondhatom, mindez klasszikus példája annak, hogy a nagypolitika a zöldasztal mellett olyan döntéseket hoz, amelyek meglehetősen durván jelennek meg a több ezer kilométer távolságban élő, egyszerű emberek életében. A szlovák nép megszenvedte a hidegháborút, és hogy a vasfüggönyt a második világháború után egész Európában felépítették. Ez a falu egy fizikailag létező tanúja annak a megosztottságnak, amelyet a jaltai határok érzéketlen meghúzása okozott emberi életekben és sorsokban. Csehszlovákiának, később Szlovákiának sikerült megmenekülnie a hidegháború csapdájából a bársonyos forradalommal, és az azt követő közép-európai változásokkal. Más országokkal együtt csatlakozva az EU-hoz és a NATO-hoz, tagjaivá váltunk a szabad, demokratikus és virágzó országok családjának. E realitások miatt mi nagyon nem szeretnénk, ha bárhol Európában ismét vasfüggönyt húznának fel. Mert nem gondoljuk, hogy az európai integráció eredeti gondolata és a NATO létrehozásának gondolata mögött ilyen szándékok rejlenének. Szlovákia sem, és ezek a szervezetek sem támogatnak olyan politikát, hogy bárhol erősödjön a megosztottság, ilyen, mesterségesen elválasztó határokkal. Ez a határ Jalta realitása és mi is Jalta realitásának tekintjük. Kormányunk nem sokat tud tenni ellene, és azt gondolom, hogy nem sokat lehet tenni e realitás ellenében. Ez egy külső EU-határ, világos. Azonban ez a kérdés a szlovák kormány érdeklődésének fókuszában volt és van, amióta nekem tudomásom van róla. Felhívtam a belügyminiszterünket és a külügyminiszterünket, és azonnal kaptam egy listát azokról az intézkedésekről, amelyek az Ukrajnával szemben 2000-ben bevezetett vízumkényszer óta történtek.Valóban benyomást keltő lista arról, hogy milyen kísérletek történtek annak érdekében, hogy megoldást találjanak az ilyen nonszensz helyzetre, amilyet a filmen láttunk az előbb e nagyon sajnálatos képeken. Azt hiszem, hogy a megoldás nagyon közel van. Vannak realitások, amelyeket le kell győznünk. Mindenekelőtt a vízumbevezetés nem olyan dolog volt, amit Szlovákia nagyon akart. Ez nem olyan dolog volt, amit mi újítottunk, hanem az EU jogrendszeréhez való csatlakozás miatt vált szükségessé. Egyszerűen be kellett vezetnünk, egy valamilyen számú határozat értelmében. Ugyanakkor szeretnénk e vízumrendszert annyira humanizálni, amennyire csak lehetséges. Számos lépést tettünk ennek érdekében, amelyek végül szerződéskötéshez vezettek Ukrajnával, azzal a céllal, hogy puhítsuk, liberalizáljuk, humanizáljuk a vízumkényszert, amennyire csak lehetséges. A határ mentén élő embereknek nem kell vízumdíjat fizetniük, nem kell bemutatniuk meghívólevelet, a vízum érvényességi ideje kétszerese a szokásosnak stb... Tehát már az elmúlt két évben egy sor puhító, liberalizáló intézkedés történt. Valamint mind ukrán, mind szlovák részről előkészületben van egy megállapodás egy új határátkelő megnyitására, éppen ebben a kis faluban. A probléma az, hogy mivel ez egy külső határa az EU-nak, ha határátkelőt nyitunk, annak teljesen nemzetközi határátkelőnek kell lennie. Az EU külső határain semmi más nem nyitható. Az EU-tagság előtti gyakorlat Csehszlovákiában a helyi lakosok számára lehetségessé tette a kishatárforgalmat, ilyen volt Lengyelország irányában. Szlovákia azonban hajlandó átkelőt nyitni ezen a helyen, ami természetesen költséges, a jóváhagyása is időt vesz igénybe, és sok bürökráciával jár. De van egy különlegesen jó hír, az Európa Tanács tárgyalta egy új törvénytervezet részletét, amelyet a tervek szerint el fognak fogadni, és ez elérhetővé teszi a kishatárforgalom lehetőségének megteremtését. Az a tervezet közel van az elfogadáshoz. Ha elfogadják, ami reméljük, hamar megtörténik, szándékunkban áll átjárási lehetőséget nyitni. Ennek a törvénynek az adaptálása, az átjárás megteremtése ebben a hidegháború által is megosztott kis faluban, precedenst teremtene az EU teljes külső határára vonatkozóan. Ne csináljunk újabb, úgynevezett aranyfüggönyt, vagy hívják bárhogyan, az EU külső határain. Ez is egy jele lenne a környező országokkal való partnerségnek. De vissza szeretnék még térni a vízumügyhöz. Ez nem volt egy, a szlovákok szívéhez közel álló döntés. Mint ahogy az USA részéről a szlovákokkal szemben alkalmazott vízumkényszert sem tekintjük kemény, barátságtalan lépésnek. Az USA-val jó szövetségesi viszonyban vagyunk, a legjobb barátságban, mi ezt ténynek, realitásnak, specifikus szükségességnek tekintjük. Ukrajnával szemben, amellyel az egyetlen EU-n kívüli határunk van, ugyanúgy, mint más szomszédunkkal szemben, szeretnénk a lehető legnyitottabbak lenni, a legbefogadóbbak és humanizálni a határkérdést, amennyire csak lehet. Szeretném kormányom elkötelezettségét tudatni az ügy jó megoldására, és bemutatom azt a levelet, amelyet a Belügyminisztériumunktól ma, éppen e meghallgatás előtt kaptam. Ebben a levélben arról tájékoztatnak, hogy a jövő héten a két polgármester jelenlétében újabb szakértői megbeszélés kezdődik arról, hogy hogyan lehetne a határátkelőt létrehozni. Újabb nagy lépés lesz előre, ha az EU törvénymódosítása megszületik. Akkor javulnak az esélyek. Köszönöm szépen.

Rohonyi Rudolf: Köszönöm, nagykövet úr. A következő Olekszander Scserba tanácsos úr. Kérem, ismertesse álláspontjukat.

Olekszander Scserba: Mindenekelőtt megköszönöm az USA kongresszusának, hogy időt szakított rá, hogy megismerje ezt a problémát, amely nagyon fontos sok ukrán állampolgár számára, s nem csak annak a falunak, amelyet itt a videón láttunk. Másodszor, mentegetőzöm azért, hogy Mihajlo Reznik nagykövet úr nem tud jelen lenni, de éppen most van itt az ukrán kereskedelmi miniszter, s vele együtt a Nemzetközi Valutaalap ülésén vesz részt. Itt akart volna lenni. Ukrajna a szelmenci problémát nem csupán jaltai problémának látja, hanem politikai és történelmi ügynek. A kettéosztott falu annak az új veszélynek a tükröződése, amellyel Kelet-Európa szembenéz. Az Európai Unió megnövekedése, nem kétséges, mérföldkőnek tekinthető eredmény sok európai számára. Azonban e falu esete nyilvánvalóvá teszi, hogy Európa megosztottságát még nem sikerült legyőzni, és nem minden európai ember élvezi a bővítés előnyeit. Európa nem lesz teljessé és egésszé az idén soron következő tíz új tag csatlakozásával. Azt gondoljuk, hogy a fal, nagyon sajnálatos módon, nem tűnt el. A tény az, hogy jelenlegi helyéről eltolódik máshová. Ezért hallgattam nagy örömmel azt, amit a szlovák nagykövet mondott, hogy Ukrajna számára Brüsszelből valószínűleg jó hírek jöhetnek. Sajnos mostanáig azzal a helyzettel kellett szembenéznünk, amit itt a videón láttunk. Az elég nyilvánvaló, hogy nem Ukrajna az az ország, amely a jelen helyzetért vádolható. Emberek ezrei a szomszéd területeken, Szlovákiában, Romániában és Ukrajnában nem gyakorolhatják azt az alapvető jogukat, hogy kommunikálhassanak a határ túloldalán élőkkel. Ukrajnában széles körben elterjedt az a nézet, hogy az illetékes EU hatóságok még mindig nem szentelnek kellő figyelmet ezeknek az embereknek. Jelenleg a schengeni rendszer szabályainak teljesen széleskörűnek kellene lenniük az összes ukrán állampolgár számára, beleértve azokat is, akiknek nem élnek rokonai a határ másik oldalán. Szelmenc példája mutatja ennek a politikának a drámai következményeit az átlagemberek életére. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy határátkelő létrehozása csak részben oldaná meg a problémát. Harmincöt dollár kifizetése egy vízumért nagyon tekintélyes összeg azoknak a nyugdíjasoknak, akik a határ ukrán oldalán élnek. Ezen túlmenően, ahogyan hallottuk, egy ötven kilométeres [harminc mérföldes] utazás a legközelebbi átkelőig és ugyanez az út visszafelé, továbbá az utazás Ungvárra szlovák vízumért, fizikailag és pénzügyileg is kimeríti ezeket az idősebb embereket. Ennél fogva, ahogy mi látjuk, a jelenlegi helyzet nem tekinthető elfogadhatónak. A tényleges megoldás a következő pontokba foglalható össze:

A. A szlovák és ukrán felek között a kishatárforgalomra vonatkozó megegyezés megkötése és ratifikálása. Ez arra a fajta kishatárforgalomra vonatkozó megegyezés, amelyet a szlovák nagykövet említett, amely lehetővé tenné, hogy a helyi lakosok évenként négyszer-ötször vallási ünnepeiken átkelhessenek a határon.

B. Megfelelően a jelenleg érvényes kétoldalú egyezményeknek, ingyenes, többszöri átutazásra jogosító vízum azoknak az állampolgároknak, akiknek nem élnek rokonai a másik oldalon.

C. Olyan határátkelő nyitása, amely arra van feljogosítva, hogy vízumot adjon ki a helyi lakosoknak. Azonban egy teljesen felszerelt schengeni típusú átkelő megvalósítása, a szükséges infrastruktúra és kommunikációs feltételek megteremtése időt és pénzt igényel. Ennek az összegnek a negyven százalékát Ukrajnának kellene fizetnie, ami egy komoly tétel, s ez időt vesz igénybe. Ezért az ezt megelőző megoldás a már említett kishatárátlépő létrehozása. Ismereteim szerint mind Szlovákia, mind Ukrajna kész egy ilyen megállapodás aláírására. Ezt a témát többször megtárgyalták már a megfelelő szintű kétoldalú megbeszéléseken, legutóbb 2003. decemberben.

A végleges megoldás tehát az Európai Bizottság kezében van, amely jelenleg a szerződéstervezetet a schengeni egyezménnyel való komformitás szempontjából vizsgálja. És az utolsó dolog, amit mondani akartam, ennek az ügynek mind a politikai, mind az emberi dimenziói fontosak. A probléma, amely sok évvel ezelőtt jött létre, ma is létezik, az Európai Unió bővítése jelenleg sajnálatosan csak mélyítette, és emberek ezreinek személyes problémájává tette. Az Európai Unió bővítésének történelmi jelentősége közepette ezeket az embereket nem kellene elfelejteni. Az egyesített Európát nem szabad az ő rovásukra felépíteni. Köszönöm.

Rohonyi Rudolf: Nagyon köszönöm. Mielőtt továbbmegyünk bemutatom Diane E. Watson képviselő asszonyt, aki szintén tagja az Emberjogi Frakciónak. Képviselő asszony, kíván néhány szót szólni?

Diane E. Watson: Igen. Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek. Mielőtt a kongresszusba kerültem volna, nagykövet voltam, és az emberi jogok kérdésköre számomra mindig a legmagasabb priorítással volt rangsorolva. Azért jöttem ide, hogy meghallgassam a tanúkat, és lássuk, hogyan tudjuk meghatározni teendőinket a bennünket most foglalkoztató emberi jogi feladatok megoldása érdekében. Nagy érdeklődéssel hallgatom a tanúkat. Nagyon köszönöm.

Rohonyi Rudolf: A következő tanú Tóth Lajos úr, Nagyszelmenc polgármestere. Ön ugye magyarul fog beszélni?

Tóth Lajos: Igen.

Rohonyi Rudolf: Biztosítjuk a tolmácsolást.

Tóth Lajos: Tisztelt Elnök urak, Elnök Asszony, tisztelt Nagykövet Urak! Tisztelt Hallgatóság! Tóth Lajos vagyok, a 6OO lelket számláló Nagyszelmenc polgármestere. Engedjék meg, hogy megköszönjem az Emberjogi Frakció meghivását. Köszönöm önöknek, hogy időt szakitottak egy kis közösség problémáinak a meghallgatására. A második világháború befejezése után a szovjet hatalom úgy döntött, hogy az államhatár Csehszlovákia és a Szovjetunió között egy 11OO lakosú ikerfalu, Nagyszelmenc és Kisszelmenc főutcáját fogja kettévágni. A 8OO lakosú Nagyszelmenc és Kisszelmenc egy részét Csehszlovákiához, a 3OO lakosú Kisszelmenc nagyobbik felét a Szovjetunióhoz csatolták. Hölgyeim és Uraim! Én, Nagyszelmenc választott képviselője még soha nem jártam Kisszelmencen. A váratlanul történt határmódositás annyira hihetetlennek tűnt nagyszüleink számára, hogy a határőrök éberségét kijátszva egy ideig még átjártak a határ túloldalán lévő földjeiket megművelni. A döbbenet akkor lett óriási, mikor a szovjet határőrök egy nap leforgása alatt 6 méter magas deszkapalánkot épitettek. Igy történhetett meg, hogy a nagyszüleinél vakációzó kisszelmenci Rebeka örökre Nagyszelmencen maradt. A szülei már csak mennyasszonyként látták viszont, akkor is csak a határon keresztül, mivel a szovjet hatóságtól nem kaptak engedélyt, hogy részt vehessenek a lányuk esküvőjén. A deszkából épitett fal azt is megakadályozta, hogy az egymástól elszakitott testvérek, rokonok, ismerősök láthassák egymást. Bár 1945 óta történtek kisebb-nagyobb változások, de ezek nem befolyásolták kedvezően falunk fejlődését. Az elmúlt évtizedek alatt Nagyszelmenc lakossága 8OO-ról 6OO-ra, Kisszelmencé 3OO-ról 2OO-ra csökkent. Ezen nem csodálkozhatunk, hisz mindkét falu lényegében egy zsákutca, így kevés reményünk van a fejlődésre. Időközben a Szovjetunió tagállamaira oszlott, Csehszlovákia pedig külön vált Csehországra és Szlovákiára. A valamikori szovjet-csehszlovák határ a mi esetünkben szlovák-ukrán határrá módosult. Leomlott az idő vasfogának ellenállni nem képes deszkapalánk is, de sajnos a többszörös szögesdrót kerités a helyén maradt. 2OO1-ben Nagyszelmenc és Kisszelmenc lakosai közösen küldtek peticiót a szlovák és ukrán belügyminisztériumba. Kérték a két falu közötti határátkelő megépítését. Bár szlovák oldalról a petíciót formai hibákra hivatkozva elutasították, mégis elértük azt, hogy a két ország képviselete az utóbbi években többször tárgyaljon a szelmenci határátkelőről. Eddig eredménytelenül. Tíz nap múlva, 2OO4. május elsején Szlovákia az Európai Unió tagjává válik. Talán jogos bennünk a félelem, hogy a szelmenci határnyitás ügye tovább húzódik, megoldatlanul. Hölgyeim és Uraim! Arra kérem önöket, hogy befolyásukkal gyorsítsák meg ennek a problémának a megoldását. Bízom abban, hogy az önök segítségével sikerül elérni azt, hogy 60 év után az egymástól elszakított rokonok, ismerősök újra meglátogathatják egymást anélkül, hogy néhány méter helyett több száz kilométert kelljen utazniuk. Bízom abban, hogy az időközben nagymamává lett Rebeka is hamarosan virágot vihet a szülei sírjára, Szelmenc túloldalán. Köszönöm, hogy meghallgattak és szivesen válaszolok a kérdéseikre.

Diane E. Watson: Mielőtt a következő tanúra kerülne a sor, van egy pár kérdésem: először is, hogy történt Szelmenc falu szétszakítása?

Tóth Lajos: A második világháború befejezésekor szovjet politikai tisztek kezdték járni a falut, és próbálták rábeszélni az embereket, hogy csatlakozzanak a Szovjetunióhoz. Próbáltak meggyőzni néhány embert, igazolják aláírásukkal, hogy a falu a Szovjetunióhoz akar csatlakozni, majd e pár ember által aláírt dokumentumra hivatkozva előálltak azzal, hogy a falu a Szovjetunóhoz akar tartozni.

Diane E. Watson: Ez a határ választja szét a falut?

Tóth Lajos: Igen, ez az a határ, ami ma is elválasztja a két falut.

Diane E. Watson: Nem lehetne-e egy külön szuverén ország ["souvereign nation"] Szelmenc, és akkor megszűnik a vízumkérdés?

Tóth Lajos: Hát én úgy gondolom, hogy ez nem lehetséges.

Diane E. Watson: Hogyan lehetne megoldani, hogy Kisszelmenc és Nagyszelmenc együtt tartozzon az Európai Unióhoz?

Tóth Lajos: Nagyon egyszerűen, fel kell venni Ukrajnát is az Európai Unióba, és akkor Kisszelmenc is az Európai Unióhoz fog tartozni.

Diane E. Watson: A legjobb megoldás tehát az volna, ha a két Szelmenc között lenne egy kis határátkelő, amelyen a helybeliek közlekedhetnének?

Tóth Lajos: Igen, ez volna az optimális megoldás, azzal kiegészülve, hogy Kisszelmenc oldalán is, Nagyszelmenc oldalán is legalább olyan tizenöt kilométeresre bővülne ki az átjárási lehetőség, mivel a rokonok, testvérek körülbelül ilyen sugarú körben szóródnak széjjel.

Diane E. Watson: Adjuk meg a szót Kacer nagykövet úrnak!

Rastislav Kacer: A szlovák nagykövet vagyok és mondanék néhány szót, hogy az információkat kiegészítsem. Ami elhangzott, nagyon igaz. Ez a megosztottság jaltai megosztottság, a hideg háború okozta megosztottság, amit a zöldasztal mellett csináltak meg, a nagy stratégiai érdekeket figyelembe véve, tekintet nélkül az egyszerű átlagemberekre, mit sem törődve a hétköznapi emberi sorsokkal. Eddig együtt éltünk ezekkel a megosztottságokkal. Több ezekhez hasonló eset volt a határokon, nem csak Szlovákiában. Lengyelországtól kezdve dél felé tartva máshol a világon is előfordulnak ilyen esetek. Még az Egyesült Államokban is. Mit lehet tenni a realitáshoz alkalmazkodva? Az egyik dolog, hogy Ukrajna legyen tagja az EU-nak. Erre most nincs lehetőség, bár nagyon várjuk ennek a napját, mert úgy gondoljuk, hogy Ukrajna jövője Európához kötődik. A másik, hogy változtassuk meg a határt, ami nagyon bonyolult tárgyalás lenne. Amikor Csehszlovákia 1992 végén kettévált, volt néhány ehhez hasonló falunk, ahol a határ átment a lakóház nappaliján. Tárgyaltunk területek és falurészek cseréjéről, hogy megtaláljuk az emberséges megoldásokat. Ez a mostani ügy mindkét fél figyelmének a fókuszában van, és ahogy elmondtam, amikor Watson képviselő asszony nem volt még jelen, a megoldás, úgy tűnik, közeli. A gyakorlati megoldás, hogy meg kell nyitni ezt a kerítést. Nincs más reális megoldás. Ami a jogi helyzetet illeti, az nem csak szlovák, hanem európai uniós is egyben. Az Európai Unió külső határán nem tudunk mást nyitni, csak szabványos nemzetközi határátkelőt. Semmi mást. Csak bizonyos jogi és bürokratikus eljárások szerint lehet határokat megnyitni. Szlovákia olyan átkelőt nyitna, amilyen korábban is volt, és ami most az EU külső határán nem lehetséges, mi ezt úgy hívjuk, hogy kishatárátkelő. Ahol a helybeliek személyi igazolvánnyal tudnak átjárni, hogy találkozzanak, nem pedig útlevéllel. Ami azt jelenti, hogy ezzel a lehetőséggel a helyi lakosok élhetnek. A jelenlegi jogi helyzetben ez nem lehetséges. Nálunk van egy lobbi, amelyik el akarja érni az EU-törvények megváltoztatását: közel van a jóváhagyáshoz, hogy lehessen kishatárátkelőt nyitni az EU határán, hogy legyen az átjárásra humánus megoldás. Ma az a helyzet, hogy aggodalom van az illegális átkelések miatt. Ami nemcsak az Egyesült Államokban gond. Ez egy globális probléma, és egyforma probléma, és nekünk nagyon óvatosnak kell lennünk annak érdekében, hogy megfelelően oldjuk meg ezt az ügyet.

Diane E. Watson: Tehát akkor ez egy olyan átkelő lenne, ahol útlevéllel...

Rastislav Kacer: ...nem, csak személyi igazolvánnyal...

Diane E. Watson: ...tehát a legális átkelés ellenőrzésével...

Rastislav Kacer: ...igen, hogy az átkelő helyi lakos-e.

Diane E. Watson: Úgy látom, hogy valaki az ukrán részről is meg akar szólalni.

Olekszander Scserba: Ami a falu megosztottságát illeti, a Kijevből kapott tájékoztatás szerint ezt a határt 1919-ben húzták meg, az első világháború során, a megszálló hatalmak Franciaország és az Egyesült Államok voltak. A szovjet időkben a határ megerősítése történt. Az biztos. A legjobb megoldás, ez nem kérdés, Ukrajna EU-tagsága lehetne.

Diane E. Watson: Milyen messze van ez?

Olekszander Scserba: Nem olyan messze, mint ahogy azt szeretnénk.

Diane E. Watson: Nem olyan közel! Ugye?

Olekszander Scserba: Igen, nem olyan közel. Az első, hogy ennek a kérdésnek a végleges megoldása a kishatárforgalomra vonatkozó egyezmény megkötése lenne. Ez nem a mi kezünkben van, ez az Európai Bizottságra tartozik.

Diane E. Watson: Biztos vagyok benne, hogy ez folyamatban lévő vita, párbeszéd. Most szeretnénk fölszólítani a következő tanúnkat, Illár József urat, az ukrajnai Kisszelmenc polgármesterét.

Illár József: Tisztelt Elnök Urak, Elnök Asszony, tisztelt Nagykövet Urak! Tisztelt Hallgatóság! Illár József vagyok, Kisszelmenc polgármestere. Szeretném megköszönni az Emberjogi Frakció meghívását Washingtonba.

Engedjék meg, hogy egy pár szóval ismertessem a vasfüggöny hatását Kisszelmenc életében. A szovjet hadsereg bevonulása és az államosítás következtében községünk fejlődése megállt. Kisszelmencen nincs óvoda, iskola, nincs kulturház sem. Útjaink járhatatlanok, a közvilágítás szünetel, csatornarendszerünk nincs kiépítve. Kisszelmencen a nyolcvanas évekig építési tilalom volt, ami lehetetlenné tette a község fejlődését. A közlekedés nagyon körülményes. Nálunk a római katolikus templomon és az élelmiszerbolton kívül nincsenek közösségi intézmények. Sokáig gondot okozott a temető hiánya, mivel a közös temető a határ másik oldalán maradt. A határ elszakította a kisszelmencieket a szeretteik sírjától is. A mai napig él az a szokás, hogy halottainkat kivisszük a vasfüggönyhöz, hogy a határ túloldalán élő rokonok végső búcsút vehessenek tőlük. Ez a washingtoni látogatás az első lehetőség arra, hogy nagyszelmenci kollágámat, Tóth Lajos polgármester urat jobban megismerhessem és elbeszélgessünk Szelmenc jövőjéről. Több ezer kilométert kellett utaznunk ezért a kötetlen találkozásért. Kisszelmenc és környékének népe abban reménykedik, hogy hamarosan megnyílik a határátkelő. Ez elősegíti a települések gazdasági fejlődését és a családok egyesítését. Végső soron elősegíti azt, hogy megmaradhassunk a szülőföldünkön. Ha most nem sikerül határátkelőt kiépíteni a két falu között, akkor félő, hogy a jövőben elvesznek a rokoni kapcsolatok. Azzal a kéréssel engedtek útnak Kisszelmenc lakosai, hogy kérjem meg Önöket, nyújtsanak segítséget a községek közötti határátkelő megnyitásához, az infrastruktúra kiépítéséhez és az ingyenes vízum bevezetéséhez. Azoknak az embereknek, akiket mi itt képviselünk, ez az utolsó reményük, hogy a be nem gyógyított sebekre gyógyírt kapjanak. Hatvan éve várunk erre. Köszönöm Önöknek a figyelmet és a jövőben nyújtandó segítséget. Szívesen válaszolok a kérdéseikre.

Diane E. Watson: Csak azt akarom mondani, hogy tudomásom szerint a legközelebbi határátkelő ötven kilométer [harminc mérföld]. Van-e együttműködési szándék a két fél között arra, hogy áthelyezzék ezt a határátkelőt, vagy újat csináljanak a májusi EU-csatlakozás után? Ez olyan dolog, ami most is megvalósítható?

Illár József: Közelebb hozni nem tudjuk, sajnos, azt a határátkelőt, ami most átjárható, de a két község között meg kell, hogy nyissuk a határt, és akkor teljesen közel vagyunk egymáshoz.

Diane E. Watson: Ugyanaz az intézmény, amely megnyitotta azt a határt, amely Szelmenctől ötven kilométerre van, ugyanaz az intézmény nem tudná ellátni azt a funkciót is, hogy Szelmencen is megnyissa a határt?

Illár József: De, meg tudná tenni.

Diane E. Watson: Úgy gondolom, hogy közeledünk valamihez. Szeretnénk továbbmenni. Kérem a következő tanúnkat, Zelei Miklós írót.

Zelei Miklós: Tisztelt Elnök Úr, Elnök Asszony, Képviselő Urak, Képviselő Asszonyok! Tisztelt Emberjogi Frakció! Tisztelt Nagykövet Úr, Tanácsos Úr! Tisztelt Hallgatóság! Zelei Miklós író, újságíró vagyok. Budapesten élek, Magyarországon. Dokumentumkönyveket írok. Az elmúlt húsz évben jónéhányat publikáltam. A szlovákiai Nagyszelmenc (Vel'ké Slemence) és az ukrajnai Kisszelmenc (Szolonci) ikerfaluról írott, 2000 tavaszán megjelent, A kettézárt falu című dokumentumregényem híre jutott eddig a legmesszebbre: az Egyesült Államok Kongresszusának Emberjogi Frakciójáig. Köszönöm a meghívást, és köszönöm, hogy figyelmet szentelnek ennek az emberjogi problémának. A XX. században Nagyszelmenc és Kisszelmenc lakóinak a feje fölött a megkérdezésük nélkül tologatták ide-oda a határokat. Magyar alattvalók voltak. Azután Csehszlovákia, majd újra Magyarország, azután megint Csehszlovákia, illetve a Szovjetunió állampolgárai. Egy kis kiigazítással is szeretnék mindjárt élni. Scserba úrnak, az ukrán nagykövetség tanácsosának előadásában azt hallottuk, hogy ezt a határt, Kisszelmenc és Nagyszelmenc között 1919-ben húzták. Tévedés. Ott 1944 végéig, 1945 elejéig nem volt határ. Kisszelmenc és Nagyszelmenc az első világháború végéig Magyarország része volt. Az 1920-as Párizs környéki békéket követően Csehszlovákiához került. Kárpátalja szovjet bekebelezésével került a kisszelmenci falurész a Szovjetunióhoz, és akkor húztak ott határt. Korábban ott sose volt határ. Még annyi tartozik ehhez, hogy az első bécsi döntést követően, 1938-1944 között újra Magyarország része volt mindkét falurész. Az azonban igaz Scserba úr előadásából, hogy a Szovjetunió megerősítette ezt a határt, amikor meghúzta. Meghúzta és megerősítette. Ennek a megerősítésnek a következménye, hogy ma a nagyszelmenciek szlovák, a kisszelmenciek pedig ukrán állampolgárok. Nagyszelmencet szlovák nevén, Vel'ké Slemence, megtaláljuk a térképen. Kisszelmencet azonban hiába keressük. A történet 1944 őszén kezdődött, amikor a Vörös Hadsereg megérkezett arra a földre, ahol az ikerfalu van. A politikai tisztek rögtön munkához láttak. Azon dolgoztak, hogy a Szovjetunió nyugatra tolhassa új határait. Nagyszelmencet és Kisszelmencet kettévágta az új szovjet-csehszlovák határ. Kisszelmenc, Szolonci, ekkor tűnt el a térképről. Hiszen a Szovjetunió azt hirdette, hogy legfőbb érték az ember. Nem dokumentálta a világ számára, hogy családokat, településeket vág ketté. A határ Nagyszelmenc és Kisszelmenc között 1945-46-ban megszilárdult. És azonnal kiépült a Szovjetuniót a Csehszlovák pufferállamtól hermetikusan elzáró vasfüggöny. Szögesdrótkerítés, határszántás, elektromos jelzőrendszer, rakétajelzőrendszer, őrtorony. A lakókat a szovjet oldalon az első tíz évben kijárási tilalom sújtotta éjjel. Kötelező volt az esti elsötétítés. A határon tilos volt átbeszélni. Aki ezt megszegte, azt megbüntették. Ez sem volt elég, öt-hat méter magas palánkot emeltek a falu két része közé, hogy át se lehessen látni. A világszocializmus összeomlása reményeket keltett a szelmenciek szívében is. 1989 táján két ünnepi alkalommal megnyitották a határt a falusiak számára. De nem a szelmenci utcán! A falutól távolabb, a szántóföldön, térdig sárban mehettek át egymáshoz.

Diane E. Watson: Szeretnék föltenni két kérdést, elnézést kérek, hogy közbevágok, de el kell mennem egy másik megbeszélésre. Tudomásom szerint Szlovákia május elsején belép az Európai Unióba. Ekkor ki lesz az, kinek a feladata lenne, kinek a döntésén múlna, hogy a határnyitást megtegye Szelmencen?

Zelei Miklós: A Szlovák állam, az Ukrán állam döntésén múlik, és pozitív döntésük nem mondana ellent az Európai Unió gyakorlatának: a schengeni szerződés lehetővé tesz ilyen megoldásokat, van rá példa másutt is, például Lengyelország és Belarusz között. Lengyelország EU-tag lesz, Belarusz nem, Szlovénia ugyancsak, Horvátország nem, s a határaikon vannak és lesznek oda-vissza átjárható települések.

Diane E. Watson: Tehát ez megtehető.

Zelei Miklós: Igen, megtehető.

Diane E. Watson: És remélhetőleg rövid időn belül. Amit mi szeretnénk tenni, és amit javaslok két kollégámnak, akik aláírták az eredeti meghívót ide, hogy önök itt lehessenek, hogy az Emberjogi Frakció írjon levelet az Európai Uniónak. Legutóbb múlt ősszel találkoztunk az EU képviselőivel, és hamarosan megint fogunk találkozni, s az Emberjogi Frakció levelében javasolja, hogy a találkozó napirendjén majd első helyen legyen a határátkelő kérdése. El lehetne mondani nekik, hogy egy működőképes törvényhozási modell lehetne ennek a falunak a példája. Azt hiszem, hogy a nagykövet úr szeretne mindehhez hozzátenni valamit.

Rastislav Kacer: Azt gondolom, hogy Zelei úr nagyon jól válaszolt. Ez a realitás, amit elmondott. Valóban meg tudnánk nyitni a határátkelőt ma, vagy holnap, ami ehhez szükséges, egy nemzetközi egyezmény Szlovákia és Ukrajna között. De ha megnyitjuk, annak egy szabványos nemzetközi határátkelőnek kell lennie, amely kielégíti a schengeni követelményeket, ami szerintünk két tucat millió amerikai dollárba [ a couple of dozens of million US dollars ] kerülne.

Diane E. Watson (nevetve): Amerikai dollárba?!

Rastislav Kacer: Mondhattam volna Euróban is, mert egy az egy az arány, én csak egy itt ismert valutát neveztem meg, amit, érthetően, a kormányunk nem tudna holnapra rendelkezésre bocsátani. De tudom a tájékoztatásból, amelyet a kormányunktól kaptam, hogy nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy az Európa Tanács elfogadja a törvénymódosítást, amelyről ön pontosan beszélt, mert ez a testület fogja meghozni a döntést, ami lehetővé teszi, hogy kössünk egy megállapodást a kishatárforgalomra, ami egy nagyon egyszerű, nem költséges megoldás lenne. A helyi lakosok számára nagyon emberien használható lenne helyi személyi azonosítóval, mint amilyen például Amerikában a jogosítvány, ami bizonyítja, hogy az illető helyi lakos, és ezért szabadon járhat-kelhet gyalog vagy biciklin. Valahogy így... Nagyon közel vagyunk ehhez, és azt gondolom, hogy a nyomás nagyon nagy, hiszen az Európai Unió hosszú-hosszú határán találunk hasonló eseteket, Szlovákiához pedig egy száztizenkét kilométeres [hetven mérföldnyi] szakasz tartozik az EU több ezer kilométeres külső határából. Nagyszerű példa lenne. Megköszönöm a részvételét az ilyen ügybuzgó embereknek, mint Zelei Miklós és mások, akik sürgetik, elősegítik ezt az ügyet. Nagy változást jelentene Európában, ha megváltoztatható lenne ötven év gyakorlata. És hogy megszabadulunk a vasfüggönytől és a hideg háború rossz örökségétől.

Diane E. Watson: Az Emberjogi Frakció többi tagja nevében nem vállalhatok kötelezettséget, de azt mondanám, hogy arra fogom kérni munkatársaimat, tájékoztassák a többi frakciótagot, hogy úgy tűnik, jó úton halad a dolog, és ha tudnánk írni egy levelet, támogatva, amit ezen a meghallgatáson hallottunk, azt hiszem, hogy a megvalósításra lenne néhány pénzforrás az ENSZ-en vagy a US AID-en keresztül. A munkatársaimat megbízom vele, javasoljuk az Emberjogi Frakció többi tagjának, hogy támogassuk ezt az elképzelést, amely szinte már megvalósult, s az egyetlen probléma a pénz. Az anyagi eszközök arra, hogy minden végképp összeálljon. Támogatni akarjuk önöket elképzelésük megvalósításában, és a pénzforrások megtalálásában.

Zelei Miklós: Nagyon köszönjük. Arra kérem az Emberjogi Frakciót, hogy vigye tovább ezt az ügyet. Nagyon jó volna konkrét dátumot is hallani arra, hogy mikor nyílik meg Szelmenc és Szelmenc között a határ, illetve a sztálini vasfüggönynek ez az utolsó maradványa mikor tűnik el. Mert való igaz, hogy a világban sok több felé vágott település van, én is jártam néhányban, és az is megtörtént, hogy észre se vettem, amikor a település egyik határon inneni részéből átértem a határon túl lévő másik részébe. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Diane E. Watson: Megtiszteltetés, hogy itt lehettünk önökkel. Be szeretném mutatni Nagy Sándor urat, akivel Los Angelesben tárgyaltam, és aki most itt van a Capitoliumon, és folyamatosan tájékoztat minket az Európai Unióval való előrehaladásról, amit mi lehetőleg támogassunk anyagiakkal.

Nagy Sándor András: Nagyon köszönöm képviselő asszony, nagyra becsüljük, hogy figyelmét ennek az ügynek szenteli, a magyar közösség nagyon hálás ezért. Az Amerikában élő másfél millió magyar nagyon együttérez a szelmenciekkel, az ő adományaikból utaztak ide a polgármesterek, Los Angelesben is, másutt is gyűjtöttünk erre. Amikor John F. Kennedy meglátogatta a berlinieket, akkor azt mondta, hogy minden szabad ember berlini polgár. Hat héttel ezelőtt lehetőségem volt ott állni Szelmencen a falut elvágó drótkerítésnél, és hálás vagyok önnek, képviselő asszony, hogy folytatják a nagy elnök, Kennedy hagyományát, hogy reményt adnak a megosztottságban élő embereknek. Köszönetünket fejezzük ki a frakció más munkatársainak is.

Diane E. Watson: Odamegyünk és az elsők leszünk, akik átmegyünk a megnyíló határon.

Rastislav Kacer: Csatlakozom!

Nagy Sándor András: Köszönöm a figyelmet. Kisszelmenc polgármestere szeretne egy ajándékot átnyújtani a képviselő asszonynak. Egy faragott kulcsot, amely, reméljük, megnyitja majd ezt a kaput.

Illár József: Tisztelt Elnök Asszony! Engedje meg, hogy átnyújtsam önnek ezt a szimbolikus kulcsot, hogy a közeljövőben ezzel a kulccsal nyissuk meg Kisszelmenc és Nagyszelmenc között a határt. Ezt a kulcsot egy kisszelmenci lakos készítette, és belevitt három motívumot, a búzakalászt, ez a gazdagság jele, a falevelet, ez a barátság jele, és a halpikkelyek a szabadságot jelképezik, amint a halak egyik tengerből szabadon át tudnak úszni a másikba. És ha már megismerkedtünk, kérem, viselje szívén sorsunkat.

Diane E. Watson: Nagyon szépen köszönöm. Szívünkbe és eszünkbe véstük ezt az ügyet, és mögötte állunk végig. És használni fogjuk a kulcsot, hogy kinyissuk a határt.

Rohonyi Rudolf: Még van egy kis időnk az ülés befejezéséig.

Nagy Sándor András: Röviden, a jegyzőkönyv miatt, mondanék egy pár szót. Hálásak vagyunk az Emberjogi Frakciónak, Lantos és Wolf kongresszusi képviselő uraknak, és annak a nyolc kongresszusi tagnak, akik aláírták az Ukrajna elnökének és Szlovákia miniszterelnökének címzett levelet, mert az a levél jelzi, hogy az amerikai kongresszus szeretne határátkelőt ebben a faluban, és szívmelengető számunkra, hogy a kongresszus tagjai figyelemmel fogják kísérni egy ilyen kis falu sorsát. Ugyancsak szeretném megköszönni a szlovák nagykövet úrnak és az ukrán nagykövetség tanácsosának, hogy eljöttek, és megkönnyítik a párbeszédet ebben a témában. Úgy hiszem, hogy a jövőben továbbra is együtt kell dolgoznunk. Én, mint az amerikai magyarokat az amerikai kongresszusban képviselő szerevezet feje, ezentúl is törődöm ezzel az üggyel, és örömmel tölt el, hogy megoldására történelmi lehetőséget látok, mert valóban úgy gondolom, hogy ez a határ Sztálin és a hidegháború hagyatéka. Nyilvánvaló, hogy nem Szlovákia és Ukrajna nagyszerű népe húzta meg ezt a határt. Megteszünk minden szükségest, hogy továbbra is együtt dolgozzunk önökkel azért, hogy a határ megnyitásának tanúi lehessünk. Fontosnak tartjuk, hogy elősegítsük az ott lakó emberek boldogságát azzal, hogy megszűnik a kettéosztottság. Továbbra is célunk, hogy Kisszelmenc és Nagyszelmenc között a határátkelő belátható időn belül megnyíljon, és hogy a határátlépés, a falu lakóinak kívánsága szerint, ingyenes legyen, mert a vízumdíj számukra óriási teher, különösen az ukrán oldalon, ahol százszázalékos a munkanélküliség, de a szlovák oldalon is magas. Mégegyszer szeretném megköszönni, hogy eljöttek, és folytatni szeretném a közös munkát annak érdekében, hogy a határ a közeljövőben megnyíljon. Hiszen más példákat is látunk erre az Európai Unióban! Lengyelországnak Belarusszal van ma is érvényben lévő megállapodása az egyszerűsített határátlépésről. Az EU-tag Szlovénia és a nem EU-tag Horvátország határán is van egy kettéosztott falu, ahol ugyancsak működik az egyszerűsített határátkelés. Őszintén reméljük, hogy a két kormány együttműködésével hamarosan kézzelfogható eredmények születnek. Mégegyszer szeretném megköszönni, hogy itt vannak, és a polgármestereknek is köszönöm, hogy ideutaztak.

Rohonyi Rudolf: Köszönöm, hogy kifejtették álláspontjukat, és remélem, hogy a megegyezés megszületik. Köszöm a megjelenést Kacer nagykövet úrnak, Scserba tanácsos úrnak, Tóth polgármester úrnak, Illár polgármester úrnak, Zelei úrnak, Nagy Sándor úrnak. Minden jót kívánok.

[<< Back to All AHF News]

Shortcuts

About Szelmenc
The tiny Hungarian village Stalin literally cut in two, as he made Main Street the border between Slovakia and Ukraine, brutally dividing families for generations.

A Most Painful Division... Although brother and sister have lived in the same village all their lives, Maria Ivan and her brother, Arpad, have been able to hug each other only twice in the past 53 years. As a result of a post-World War II treaty, a barbed wire fence marking borders has divided them.“I could never bury my family members” - Stefan Ignac, resident

A Most Painful Division... Although brother and sister have lived in the same village all their lives, Maria Ivan and her brother, Arpad, had been able to hug each other only twice in the past 53 years. As a result of a post-World War II treaty, a barbed wire fence marking borders has divided them. Crossing through this border fence was illegal. According to the Ukrainian Weekly, when the border fence was initially raised in the middle of Szelmenc, villagers were allowed to cross borders freely to visit family members, attend church and tend to crops. One day those rights were forbidden and strict border regulations were enforced.
AHF's 100 YEARS
CONGRESSIONAL DISPLAY

(by Bryan Dawson)
AHF 100 YEARS DISPLAY: AHF as a watchdog for human rights in Carpatho-Ukraine: The Divided Village of Szelmenc
AHF as a watchdog for
human rights in Carpatho-Ukraine: The Divided Village of Szelmenc

Szelmenc (called Solontsi in Ukrainian and Velke Slemence in Slovak) is found near where the Ukrainian, Slovak and Hungarian borders meet. After WWII, the Soviets took this part along with half of the village for themselves. The other half was given to Czechslovakia. With the disintegration of the Soviet Union, the Soviet part became part of Ukraine.

The Soviets constructed the border at the end of World War II. To prevent people from seeing each other, the Soviets built a 20-foot high wood plank fence through the village, a little "Berlin Wall." The border cut the village in half so that one part of Szelmenc nowbelonged to Ukraine and the other to Slovakia. The border not only divided buildings and streets, it also separated people.Many of the people who were on the wrong side that day were not allowed to reunite with their families, and the only means of communication was yelling across the border.

The Soviets constructed the border at the end of World War II and was typical of the inner Iron Curtain of the Communist block. The border cut the village in half so that one part of Szelmenc now belonged to Ukraine and the other to Slovakia. The border not only divided buildings and streets, it also separated people. Many of the people who were on the wrong side that day were not allowed to reunite with their families, and the only means of communication was yelling across the border.“I could never bury my family members.” Stefan Ignac's grandmother and mother lived and died on the Slovak side. Since he lived on the Ukrainian side, he missed their funerals. He coudn't even bring flowers to their graves.

The Center for Hungarian American Congressional Relations  (CHACR) and the AHF are fighting this injustice and relic of Stalin and the cold war...Although brother and sister have lived in the same village all their lives, Maria Ivan and her brother, Arpad, have been able to hug each other only twice in the past 53 years. As a result of a post-World War II treaty, a barbed wire fence marking borders has divided them, reported the Associated Press. 

SzelmencSzelmenc (called Solontsi in Ukrainian and Velke Slemence in Slovak) is found near where the Ukrainian, Slovakian and Hungarian bordersmeet. After WWII, the Soviets took this part along with half of the village for themselves. The other half was given to Czechslovakia. With the disintegration of the Soviet Union, the Soviet part became part of Ukraine. The Soviets constructed the border at the end of World War II and was typical of the inner Iron Curtain of the Communist block. The border cut the villages into half and today one part of Szelmenc belongs to Ukraine and the other part to Slovakia. The border not only divides buildings and streets, it also separates people.

Many of the people who were on the wrong side that day have never been allowed toreunite with their families. A little girl who was sick with the flu was resting at her grandmother's house on the Slovak side while her mother worked in the fields in Ukraine that day. She was never permitted to return to her parents. The division is most painful for the families that have been forcefully separated. Even today, when people on the Slovak side send letters to the Ukrainian side, most of their letters are returned, stamped "address unknown."

SzelmencThe nearest boarder crossing is 30 miles away and the cost of travel documents and traveling is too expensive for most inhabitants.Ms. Veres attended her sister’s wedding in 1945. Accordingto her, everything was fine until the family tried to return home after the wedding. While they enjoyed the wedding ceremony, Soviet soldiers set up a barbed wire fence and divided the village. After long negotiations the family members were able to return to their home but never to go back to visit their family on the other side of the fence.

Stefan Ignac: “I could never bury my family members.” His grandmother and mother lived and died on the Slovak side. Since Stefan Ignac lived on the Ukrainian side, he missed their funerals. He cannot even bring flowers to their graves.

The Silent Protest

SzelmencThe Ukrainian village cannot be found on the map. There is also a major difference between the two sides of this fence in terms of living conditions. While the shops in Slovakia are increasingly filled with Western products, people on the Ukrainian side lack even basic commodities. Similarly to the former wall between East and West Berlin, the fence dividing Szelmenc is a Cold War relic. Protesting their division, the inhabitants of the divided village cut a wooden Szekely gate in half, and erected the parts on each side of the border on October 28, 2003.

To this day, the village has not been able to recover fully from the consequences of its division in 1945. The population of Nagyszelmenc was 844 in 1910, 929 in 1944 and is 609 in 2004. That of Kisszelmenc was 278 in 1910, 319 in 1944 and 222 in 2004.

ASDFSDAFThe law required a compulsory visa for travelers between the Ukraine and Slovakia. If someone from Nagyszelmenc in Slovakia wanted to go 50 (164 feet) meters to visit his neighbor in Kisszelmenc, which is situated in the Ukraine, he had to first travel approximately 80 miles to Eperjes (Presov) and pay $30 for a visa at the Ukranian Consulate there, only to turn around and go home, this amounting so far to a journey of 160 miles. (The average monthly income in Eastern Slovakia does not surpass $300, and retirees receive approximately $160-$170 per month.)

If someone wanted to travel the same 50 meters from the opposite direction, desiring to go from the Ukrainian Kisszelmenc to the neighboring house of his sibling or other relatives in Nagyszelmenc on Slovakian territory, he had to first set forth to Ungvár to submit his application for a visa to the Slovakian Consulate. A single-entry Slovakian visa costs $30, a visa valid for two entries costs$63 and one valid for half a year costs $96. (The monthly pension in Kárpátalja amounts to between $40 and $50, but this is not paid regularly. Unemployment is extraordinarily high with practically no work available in Kisszelmenc.)

CHACR President (left) Sandor Nagy addresses the panelEnding the Painful Divide... AHF worked with the Sandor Nagy and the Center for Hungarian American Congressional Relations (C.H.A.C.R.), who led the effort to illuminate and resolve this problem. Capitalizing on its work establishing the Hungarian American Caucus, C.H.A.C.R. organized a nation-wide grassroots campaign calling on members of the Caucus and others in U.S. Congress to support a border crossing to end the 60-year old separation. In 2004, CHACR and AHF invited the Ambassadors of Slovakia and Ukraine to participate in a meeting on Capitol Hill with members of the Congressional Human Rights Caucus where the film, "Szelmenc, the Divided Village" helped shock participants into action.

In 2005, the parties agreed to finally open a border crossing.In 2005, the parties agreed to finally opened a border crossing. Important historically to the local Hungarian community, both sides were optimistic regarding what a border crossing and increased traffic could mean economically. Short-term, both sides of the border experienced much needed development. But the very same Schengen guidelines used to open the border seem to have raised new barriers.

The cost for the visa alone (35 Euros), exceeds monthly salaries for most in this, one of the poorest locations in Subcarpathia (Kárpátalja), making crossing the border virtually impossible. In December 2010, DunaTV issued a report entitled "Visa requirements replace barbed wire as barrier to border crossing" / "A szögesdrót helyett most a vízumkényszer választja el a szelmencieket." See the video in below.

[read more about Szelmenc]


Related videos See the film

"Magyarok a pokol tornácán" Szelmenc in 1992 (in Hungarian)
"Magyarok a pokol tornácán" Szelmenc in 1992 (in Hungarian) [Magyarul magyarul]

Zelei Miklós - A kettézárt falu (a felvidéki Szelmenc története)
Zelei Miklós - A kettézárt falu (a felvidéki Szelmenc története) (in Hungarian)
[Magyarul magyarul]

   

"Hosszu Utazas " A Kiss Szelmenci határtkelő megnyitásárol szóló dokumentumfilm. A history of how Szelmenc came to bestory Includes the Congressional Briefing on Szelmenc in 2004 (in Hungarian)
"Hosszu Utazas " A Kiss Szelmenci határtkelő megnyitásárol szóló dokumentumfilm. A history of how Szelmenc came to be. Includes the Congressional Briefing on Szelmenc in 2004 (in Hungarian) [Magyarul magyarul]

DunaTV report on Szelmenc 2010
Visa requirements replace barbed wire as barrier to border crossing / "A szögesdrót helyett most a vízumkényszer választja el a szelmencieket"
Szelmenc in 2010
[Magyarul Magyarul]

Hranica (Határ): Dokumentumfilm: Szelmenc egy ősi magyar falu, mely lakosságának szerencsétlenségére Sztálin a határt a főutca közepén vágta keresztül 1946-ban.
Hranica (Határ)
Dokumentumfilm: Szelmenc egy ősi magyar falu, mely lakosságának szerencsétlenségére Sztálin a határt a főutca közepén vágta keresztül 1946-ban.
[Magyarul Magyarul]

 

Related Articles

Szelmenc, a kettévágott magyar falu:
Zelei Miklós: A trianoni országcsonkítás szégyenteljes jelképe · Szlovákiában és Ukrajnában a mai napig áll a vasfüggöny [tovább]

Town in Central Europe Still Cut in Half by Cold War Legacy: Ethnic Hungarian village sits on border between Slovakia, Ukraine:

Residents of a village in Central Europe, cut in half by wars and shifting political boundaries, hope to be reunited soon by an international border crossing that – after 60 years – would allow visits between families and neighbors. The ethnic Hungarian town of Szelmenc, population about 830, is on the border of Slovakia and Ukraine. It was divided by the Soviet Union at the end of World War II, and the two sides of Szelmenc have remained split ever since, separated until this summer by barbed-wire fences and security guard posts. Today, the village straddles the frontier of the European Union, creating what some observers call an economic “Golden Curtain” that restricts travel almost as severely as the Iron Curtain of the Cold War era. [Read more]

Hungarian Minority in Ukraine Transcarpathia3/10/2014 - Ukraine: AHF Releases another Statement on the Plight of the Hungarian Minority in Transcarpathia. "Minority rights is a dimension to the complexity of Ukraine and the region that perhaps is laden with less immediate strategic significance but one that calls out for immediate attention to dispel the fear of perpetual conflict and to promote a democratic Ukraine. What is too often overlooked relates to the treatment of national minorities generally and specifically to Ukraine’s close to 200,000 ethnic Hungarians who live in western Sub-Carpathia, an area which was part of Hungary." [read more]


Why So Many Hungarians Across the Border?

How Hungary Shrank: Ostensibly in the name of national self-determination, the Treaty dismembered the thousand-year-old Kingdom of Hungary, a self-contained, geographically and economically coherent and durable formation in the Carpathian Basin and boasting the longest lasting historical borders in Europe. It was imposed on Hungary without any negotiation, drawing artificial borders in gross violation of the ethnic principle, it also transferred over three million indigenous ethnic Hungarians and over 70% of the country's territory to foreign rule.One thousand years of nation building successfully delineated groups based on culture, religion, geography, and other attributes to create the countries with which we are so familiar. While some Western European nations would continue power struggles and princely battles and civil wars, Hungary, founded in 896, was a peaceful multi-ethnic state for a 1000 years and her borders were virtually unchanged. Until 1920...

The Treaty of Trianon in 1920... in the aftermath of WWI, was extremely harsh on Hungary and unjustifiably one-sided. The resulting "treaty" lost Hungary an unprecedented 2/3 of her territory, and 1/2 of her total population or 1/3 of her Hungarian-speaking population. Add to this the loss of up to 90% of vast natural resources, industry, railways, and other infrastructure.

Ukraine: AHF Releases Statement on the Plight of the Hungarian Minority in TranscarpathiaThe United States never ratified this treaty. At the time President Wilson said: “The proposal to dismember Hungary is absurd” and later Sir Winston Churchill said: “Ancient poets and theologians could not imagine such suffering, which Trianon brought to the innocent.” Others warned that a weakened, dismembered Hungary would lead to a weak, fragmented Central Europe unable to resist Soviet expansionism. We are sad to report that they were right. The area of Transcarpathia (Sub-Carpathian Ukraine) was annexed by Stalin to the Soviet Union. Today it is part of Ukraine and home to approx. 200,000 ethnic Hungarians. [read more]

 [<< back to all AHF news]

DISCLAIMER: The American Hungarian Federation does not necessarily endorse the content or opinions expressed by its individual members
and member organizations. © American Hungarian Federation®, All Rights Reserved